Hargitai Miklós írásában említést tesz az egyre nagyobb aszály fenyegetéséről. Jogosan háborodik fel, hogy a termőföld nagy része már Orbán és tettestársainak haveri köréhez került, akiknek vélhetőleg a föld alapú támogatás fontosabb, mint a termelés. Pár évtizeddel ezelőtt a vízügyesek szorgalmazták a víztározók építését, de azóta már megszüntették az erős vízügyi szervezeteket. Gyanítom azért, mert a világhírű tudóssal, Mosonyi professzorral az élen tiltakoztak a rendszerváltás ütőkártyájának számító bős-nagymarosi vízlépcső elbontása ellen, illetve hangoztatták annak szükségességét gazdasági és hajózási szempontból. Azóta kiderült, hogy milyen óriási károkat okoztak ezzel. Víztározókra volna szükség, ugyanis a Dunán és a Tiszán minden évben menetrendszerűen jönnek az árvizek, amik ellen a védekezés óriási összegeket emészt fel. Gátakat építünk, hogy a víz lehetőleg rombolás nélkül haladjon át az országon, holott az árvíz ellen nem védekezni kellene, hanem felhasználni, tározókba zárni, amelyekben a közbenső időszakban halakat lehetne tenyészteni. Tudatában vagyok, hogy ez rengeteg pénzt igényel, de éveken keresztül sok embernek adna munkát, és pont szoknak, akikkel a jelenlegi politika nem tud mit kezdeni.
