Szél Bernadett, az LMP társelnöke kiperelte az Orbán-kormánytól a multikkal kötött elhíresült „stratégiai megállapodások” tartalmát. Ebből kiderül, hogy a retorikájában szabadságharcos, multiellenes kormány a valóságban óriási összegekkel tömi a hazai kis és középvállalatok helyett a külföldi nagycégek zsebeit.
Raskó György egykori mezőgazdasági államtitkár, földprivatizátor nagybirtokos, a Momentum párt pénzügyi támogatója mérges nyilvános Facebook bejegyzésben támadt neki az LMP-nek: szerinte a zöldek „zagyva”, „demagóg”, „multiellenes”, „piacellenes”, sőt, „maoista”!
A Momentum mecénása érdekes ponton ér tehát össze a Fidesszel. A magyar állam ugyanis az uniós átlag dupláját költi multik támogatására, nálunk többet csak a lettek költöttek. (És ebben még nincsenek benne az adókedvezmények, melyek miatt nálunk a nagy multik alig fizetnek társasági adót.)
Raskó szerint „kapitalisták nélkül nincs kapitalizmus”, állami támogatások nélkül a multik nem Magyarországra jönnének, illetve nem maradnának itt. Igaz, hogy a posztját követő vitában később kérdésemre Raskó ennek ellentétét is bizonygatta, azaz hogy tanácsadói tapasztalata szerint nem döntő a multik telepítési döntéseiben az állami támogatás… Tételezzük fel, hogy első álláspontjában van igaza: a multik zsarolják a magyar államot. Erre természetesen még lehet mondani, hogy sajnos ez a helyzet, függőségben vagyunk, a multik nélkül nem működne a magyar gazdaság. Ez egy legitim álláspont, és valószínűleg részben igaz is. De ezzel az ember beismeri, hogy nem az LMP a piacellenes, hanem a multik, akik kizsarolják az egymással megversenyeztetett magyar, szlovák, cseh, stb. adófizetőktől , hogy azok adóikkal támogassák ezen nemzetközi cégek profitját. Nem az LMP a demagóg és a piacellenes tehát, hanem az a kritikátlan multi pártiság, amely nem őszinte függésünkkel kapcsolatosan. És lássuk be, Greskovits Bélának, a Közép-Európai Egyetem professzorának igaza van, amikor azt mondja: három évtized multi központúkapitalizmus modellje nem vezetett sikerre, felzárkózásra. Ennél sokkal több kell. Ez még mind nem multi ellenesség, csupán őszinte, kiegyensúlyozott kritikai érzék. Ha a „maoizmus” vádja Raskónál az ideológiai elfogultságot jelenti, akkor azt kell mondjuk, hogy ideológiai elfogultság nem őszintén beszélni a függéstől.
Az LMP igazából csak átláthatóságot követel: milyen számításokra alapozva éri meg a magyar államnak a multikat támogatni? Hol a támogatások utánkövetése? Nem lehet, hogy - ahogy Mellár Tamás is felvetette – jobb helye is lenne ennek a pénznek? Ahogy a GKI Gazdaságkutató Zrt. felveti, ezekből a pénzekből orvosolni lehetne a magyar kis és középvállalatokat sújtó munkaerőhiányt. A hazai vállalatok helyzete ugyanis rendkívül gyenge. Ahogy Szepesi Balázs, a Hétfa Kutatóintézet vezetője felhívja a figyelmet: a multikra fókuszáló több évtizedes gazdaságpolitika eredményeképpen a magyar (és általában a visegrádi) országok kis és középvállalkozóinak termelékenysége harmada csupán az ezen országokban termelő multikénak. Miért van ez így? Raskó válasza, mely szerint azért, mert nincsenek versenyképes, exportképes termékeik, nem ok, hanem maga a probléma. Miért ilyenek a kkv-k? Azt ugye csak nem gondoljuk, hogy a magyar vállalkozók „genetikailag alkalmatlanok” lennének? Akkor milyen állami motiválós és támogató eszközök hiányoznak? És miért nem erről szól harminc éve a magyar gazdaságpolitika? És miből lehet ezeket megfinanszírozni? Talán éppen a multiknak juttatott kétséges hatékonyságú támogatásokból? A szakképzett munkaerő képzéséhez szükséges oktatási rendszer hazai finanszírozásából 2014-ben például nagyságrendileg pont a GDP-nek az az 1,63%-a hiányzott, amit a magyar kormány a multik direkt támogatására eltapsolt…
