- Láthatatlan szülők, gyermekek

Hogyan történik meg a “csoda”, azaz hogyan lesz egy azonos nemű párnak gyereke? Csodáról persze nincsen szó, csak hosszadalmas utánajárásról és várakozásról, amit csak az csinál végig, aki tényleg nagyon akar gyereket.

Az ismert közéleti személyiség, Steiner Kristóf a Sziget LMBTQI sátrában, a Magic Mirrorban beszélgetett angolul a szivárványcsaládokról, méghozzá olyan vendégekkel, akik személyesen is megtapasztalták, mivel jár, ha valaki melegként családot alapít. Gergely Vera egy négy és fél éves kisfiú édesanyja, Szabó Szilárd pedig párjával két kisfiukat neveli. A beszélgetésen részt vett Gyulai Bence újságíró is, aki még nem döntötte el, akar-e gyereket.

– Négy éve határoztuk el a párommal, hogy "szerzünk valahonnan" gyereket – kezdte Szabó Szilárd, aki társával az Egyesült Államokba utazott és egy úgynevezett dajkaprogramon keresztül lettek gyerekeik. – Két nő van a folyamatban: egy petesejtdonor és egy, aki kihordja a gyereket, mi pedig a spermát adjuk. Ikreket akartunk, mert mindketten szerettünk volna genetikai kapcsolatot a gyerekekkel – mesélte Szabó Szilárd, aki azt is elmondta, elég furcsán érezték magukat, amikor ki kellett választaniuk a nőket. – A genetikai anyát az interneten kell kiválasztani és mindent tudni lehet róla. Olvashatsz tőle esszéket, tudod milyen betegségei vannak, mi a hobbija, hogy néz ki az öccse. A dajkaanyáról is sokat tudtunk, vele a kapcsolatot is tartjuk. A két nő nem találkozik egymással – árulta el Szabó Szilárd, hozzátéve: nem tudta elképzelni, miért vállalja valaki, hogy kihordja más gyerekét. Az ő dajka-anyjuknak már van két gyermeke és pénzügyileg jó helyzetben vannak a férjével. A nő elmondása szerint ő nagyon élvezte a terhességeit, és segíteni akart másokon, hogy átélhessék a szülőséget.

Gergely Vera és akkori partnere a mesterséges megtermékenyítést választották. – Gondoltunk arra, hogy egy ismerőst kérünk fel spermadonornak, de Magyarországon nem mondhatsz le a szülői jogaidról. Így a másik fél bármikor előbukkanhatna és követelhetné, hogy részt vegyen a nevelésben. A mesterséges megtermékenyítés a heteroszexuális párok vagy egyedülálló nők számára nyitott. Egy papírt is alá kellett írnom, hogy egyedülálló vagyok – mondta Gergely Vera és hozzátette: hosszú folyamat volt, mire sikerrel jártak, Magyarországon ugyanis spermahiány van. Két éve a hatóságok megtiltották a sperma importálását, a magyar donorok pedig egyrészt kevesen vannak, másrészt a minőség is rossz. Az anonim donorokról szinte csak biológiai adatokat lehet tudni, fotók nincsenek. Lehet tudni, milyen magas, hány kiló az illető, milyen alakú az orra, de amit ők megnéztek, az elsősorban a foglalkozás, a végzettség és a vallás volt.

Arról, hogy hogyan reagálnak a gyerekvállalásra a rokonok, Szabó Szilárdnak csak pozitív tapasztalatai vannak. Gergely Veránál kicsit más a helyzet: – Amikor elmondtam, hogy meleg vagyok, az édesanyám rögtön azt kérdezte, hogy lesznek így unokáim? Ez szinte egy fontosabb dolog volt, minthogy én meleg vagyok. Mondtam, hogy akarok gyereket, de nem hitték el, amíg meg nem történt. Nagyon elfogadóak voltak. Az expartnerem családja nem igazán volt az, a gyerek néha találkozik a nagyszüleivel, de nem igazán szoros a kapcsolat.

Az intézményrendszer és a tágabb környezet reakciójától már jobban tartottak, de az előítélettől való félelem sokszor alaptalan. – A játszótéren mindig kedves velünk a többi szülő. Az állammal kapcsolatban vannak negatív tapasztalataink. Lassan három évesek lesznek a gyerekek és még mindig nincsenek papírjaik. Nemcsak állampolgárságot nem kaptak, de még tartózkodási engedélyt sem. Gyakorlatilag amerikaiak, kint vannak a rendszerből. Többször is beadtuk a dokumentumokat, de sosem kaptunk választ. A születési papírjaikon egyébként nincs feltüntetve az anya neve, két apa szerepel helyette – mondta Szabó Szilárd. Ők magánóvodába fogják járatni a gyerekeiket. Amikor elmondták az intézményben, hogy két apa neveli a gyerekeket, az óvodában örültek, mert tanulhatnak a szituációból.

Gergely Vera ezzel szemben állami bölcsődét és óvodát választott, ő is mindig közölte, hogy leszbikusként neveli a gyereket. – Kértem őket, mondják el, ha ezzel probléma van, mert akkor máshová viszem. De sosem volt, pedig az egyik legkonzervatívabb kerületben élek. Sokkal idegesebb voltam az emberek és az intézmények reakciója miatt, mint amennyire kellett volna. Az a tapasztalatom, hogy ha személyesen találkoznak veled és nemcsak egy absztrakt valaki vagy, aki melegként nevel gyereket, nem ítélnek el.

Gyulai Bence szerint az LMBTQ-közösség számára a láthatóság és a hasonló beszélgetések nagyon fontosak. A felmérések azt mutatják, hogy a legelfogadóbbak azok, akik ismernek meleg embereket. Ugyan igazságtalan, hogy az ember egész magánéletét elő kell ilyenkor adni, de ez mégis sokat segít, hogy változzon az emberek hozzáállása.

Steiner Kristóf ehhez hozzátette, három évvel ezelőtt szerveztek egy eseményt a szivárványcsaládokról, de hiába volt több száz érdeklő, nem igazán találtak olyan szülőt, aki beszélt volna a témáról, mert féltek a reakciótól. Az újságíró, szinkrondramaturg, a magyar Viva Tv zenecsatorna és számos más TV csatorna műsorvezetője és szerkesztője később lapunknak elmondta, a történetek elmondása egy jobb világot teremthet. – Ha a szüfrazsettek nem lépnek fel, akkor a nők nem kaptak volna szavazati jogot. Abban a pillanatban, hogy valaki egy kisebbséghez tartozik, politikaivá válik az, amit mond. Sokáig azt állítottam, hogy nem politizálok, de aztán rájöttem, hogy minden megnyilvánulásom politikai, hiszen a szabályok megváltoztatására törekszik.

Utóbbira szükség lenne. Miközben a statisztikákból az látszik, hogy a magyar társadalom egyre elfogadóbban viszonyul az azonos nemű párok gyerekvállalásához, addig a jogrendszer számára láthatatlanak ezek a családok.