Évente átlagosan mintegy 100 milliárd forint kárt okoz már most is a magyar mezőgazdaságnak az éghajlatváltozás. A szélsőségesebb időjárás okozta gondokat csak fokozza, hogy Magyarországon rendkívül eltérő a agrárgazdaságok technikai, technológiai és szakmai szintje, illetve a talajadottságok is különbözőek.
Mindez azonban nem csak a gazdák gondja. A kevéssé hatékony, erősen ingadozó termelés meg is drágítja az élelmiszereket. Az emberek a zsebükön is érezhetik a klímaváltozás költségeit. Jól látható ez az élelmiszerárak hullámvasútszerű mozgásán. Most éppen sok termék dráguló pályára állt.
A klímaváltozás okozta egyenetlen csapadékeloszlás hátrányait jelentős mértékben enyhíthetné egy országosan kiépített önözőrendszer, illetve az öntözéses gazdálkodás újbóli elterjesztése. Ez életbevágóan fontos feladat, de a kormánynak nincs hosszútávú vízgazdálkodási stratégiája - vélik a szakemberek. Márpedig, például a nagy víztározók kiépítése, fenntartása állami feladat. Ehhez képest jegelik a szocialista kormányzat által beindított Vásárhelyi-terv végrehajtását, ami több nagy víztározót irányzott elő a Tiszára, illetve a Dunára. Még a gazdák víztársulásait is befullasztotta a kötelező díj eltörlésével. Az öntözőcsatornák fenntartását, a vízkiemelő művek, szivattyúk, zsilipek működtetését pedig az ígéretek ellenére az állam nem vette át. A megoldatlan vízgazdálkodási rendszer miatt gondot okoz a kevés és a sok csapadék egyaránt. Ha nem esik elegendő eső kiszáradnak a földek, mert nincs hol visszatartani, ha bőséges az égi áldás, a megfelelő csatornahálózat hiánya miatt nem lehet elvezetni a fölös mennyiséget, és rendszeresen több ezer hektáron pang a szántókon a talajvíz.
Hibás döntés volt a vízgazdálkodást a Belügyminisztériumhoz, s azon belül is a katasztrófavédelemhez delegálni - mondta a Népszavának Ledó Ferenc, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) elnöke. Közelebb áll a terület az agrártárcához, ahova korábban is tartozott. Mert nem kis projektről van szó. Magyarországon egymillió hektáron lehetne megoldani az öntözést és ennek legalább a felén meg is kellene valósítani ahhoz, hogy a szántó és az öntözött területek aránya megközelítse az uniós átlagot. Jelenleg a nagyjából 5 millió hektár szántóból alig 80 ezer hektárt öntöznek.
Talán a leginkább a Duna-Tisza közi homokhátságon érzékelhető leginkább a kílmaváltozás hatása. A régió öntözőhálózatára már évtizedek óta elkészültek a tervek, de egyetlen kormány alatt sem történt semmi. A főleg zöldség-gyümölcs termesztésre alkalmas térségben sok gazda rákényszerült a fúrt kutakkal a talajvíz megcsapolására, amivel tulajdonképpen saját maguk alól szívják ki a vizet. Igaz, a homokhátság öntözőrendszerének a kiépítése százmilliárdokba kerülne és a jelek szerint ennyi pénz erre a célra most sincs.
Klímaváltozás sújtja a piacot.
A helyzetet csak súlyosbítja, hogy különválasztották az öntözési- és az ültetvényfejlesztési pályázatokat. Előfordulhat, hogy valaki megnyeri az ültetvénytelepítési pályázatot, de nem nyer hozzá öntözési támogatási forrást, akkor borítékolható a bukás - emelte ki Ledó Ferenc.
A hivatalos indoklás az volt, hogy megvannak a vízbázisok és 60 napon belül kiadják a vízjogi engedélyeket. Az ígéret ellenére olyan gazda is van, aki már két éve vár erre az engedélyre.
Még lehet pályázni öntözésfejlesztési beruházásokra, van szabad keret - válaszolta a szaktárca lapunk kérdésére.
Ahhoz, hogy a termelők öntözhessenek, vízjogi engedéllyel kell rendelkezniük. Ennek megszerzése meglehetősen összetett eljárás - ismerte el a Földművelésügyi Minisztérium is. Szerintük az egyszerűsített és gyorsabb eljárás keretében egynyári öntözésre is megszerezhető engedély. Az öntözéshez szükséges vízjogi engedélyezési eljárás egyszerűsítése is szükséges, mely jelenleg folyamatban van, vagyis mégsem olyan egyszerű és gyors a vízjogi ügyintézés. Az elhúzódó, papíralapú eljárásokat elektronikus ügyintézés váltja fel, s az elektronikus rendszerben rövidebb idő alatt, kevesebb adminisztrációval intézhető lesz az engedélykérés. A rendszer kialakításával párhuzamosan a jogszabályi háttér felülvizsgálata is megtörténik - ígéri a tárca.
Tekintettel az idei év időjárására, a belügyminiszter 2017. július 1-től kihirdette a tartósan vízhiányos időszakot, mely időszakban nem kell vízkészlet-járulékot fizetni az öntözésre, halgazdálkodásban és rizstermeléshez használ vízmennyisége után.
A gazdáknak is mélyen a zsebükbe kellene nyúlniuk ha a földjükön ki akarják építeni az öntözőrendszert. A szántókon hektáronként átlagosan 1 millió forintba is belekerülne a hálózat. A befektetés azonban megtérülne a nagyobb termelési biztonságban és termésátlagokban. Például a kukorica átlagtermése 6,5 tonna hektáronként, ám öntözéssel ez a szám feltornázható 14-16 tonnára. A búza átlagosan hektáronként 5 tonnát ad, míg öntözéses gazdálkodással ennek kétszerese is elérhető - közölte lapunkkal Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke.
Zöldséget 78-80 ezer hektáron termesztenek Magyarországon és ennek 70 százalékán ma már elsősorban a korszerű csepegtető öntözés működik. Ezzel szemben a 82-83 ezer hektárnyi gyümölcstermő területnek már csak 20-25 százaléka öntözött.
Ebben persze szerepet játszhat az is, hogy a gyümölcstermesztésre legalkalmasabb dimbes-dombos területeken a számla végösszege hektáronként elérheti a 3 millió forintot is. A zöldségtermesztésre alkalmasabb síkvidéken a gabonához hasonlóan hektáronként átlagosan 1 millió forintért lehet kialakítani az öntözőrendszert - említette a Népszavának Ledó Ferenc. Az öntözés pedig a tápanyagutánpótlás egyenletességét is megoldja.
A zöldség-gyümölcs ágazatnak 5 év átlagában 50 milliárd forint kárt okoz az aszály. Ez nem csak kockázatossá teszi a termelést, de a termésátlagok is erősen ingadoznak. A szakember szerint az összes káposzta-, gyökér-, paprika-, hagyma-, és dinnyefélét öntözéssel kellene termeszteni. Sok helyen még mindig nem ezt a művelési módot választják.
Aki öntözés nélkül vág bele zöldségtermesztésbe az nem kockáztat, hanem hazárdíroz, mert 5 évből kettő biztosan aszályos lesz és azt a két aszályos évet nem lehet a jobb évekkel sem kigazdálkodni, de ugyanez elmondható a gyümölcsösökre is - tette hozzá a szervezet vezetője. Az öntözés hiányának tudható be, hogy sok kertészetben az étkezési alma aránya alig 20-25 százalék a léalmához képest. Ennek éppen fordítva kellene lennie.
A csapadékhiányos években kisebb méretű és gyengébb beltartalmú gyümölcs terem. Kétségtelen, hogy az öntöző hálózat kiépítése jelentős beruházás, ám a 30-40 százalékos termésátlag ingadozás helyett az 5-10 százalék és a jobb minőség gondoskodik a megtérülésről. A klímaváltozás a gyümölcsfák virágzása is korábban következik be. A fagykár mérsékelhető, ha az öntözőrendszert párásításra használják.
A biztos piacot kereső zöldség-gyümölcstermelőknek azt is figyelembe kell venniük, hogy a konzervgyárak ma már jószerivel csak olyan gazdával kötnek szerződést, aki öntözéssel műveli a kertészetét.
Abban a szakértők egyetértenek, hogy a magyar gabona és zöldség-gyümölcs ágazatok már ma is egyre kevésbé versenyképesek a nemzetközi piacokon. Ha nem születik gyors változás, végleg lemaradunk.
Teve tenyészetek belátható időn belül nem lesznek Magyarországon, bár az ENSZ élelmezésért felelős szervezete félsivatagos területté nyilvánította a Duna-Tisza közét. Ezt figyelembe véve a szakemberek szerint ma már nem is érdemes légkondicionáló nélkül sertésólakat építeni. Nem öncélú az állatjólét, mert a hőségben szenvedő jószág sokkal rosszabbul hasznosítja a takarmányt és könnyebben betegszik meg.
Kevésbé érdemes viszont szarvasmarhával, illetve tejtermeléssel foglalkozni, mert csak drágán lehet megtermelni az abrakot. Magyarországinál sokkal kedvezőbb területek vannak tejtermelésre Dániában, Hollandiában, Észak-Németországban, Írországban,, Franciaországban Normandiában , illetve az alpesi régiókban ahol a tenger hatására nedvesebb és hűvösebb az éghajlat.
A tejtermelőnek el kell gondolkodnia azon, hogy az eladásra szánt kukoricán hektáronként 400-500 ezer forintot is kereshet, míg a silókukorica 150-180 ezer forintos hasznot hajt. Jelenleg ezt a különbséget kellene kigazdálkodnia a tejágazatból, ami nem könnyű feladat.
Változni pedig muszáj
Az éghajlatváltozás alaposan megbolygatja a hazai mezőgazdaság hagyományos munkarendjét - állította lapunknak Raskó György, agrárközgazdász, termelő. Eltűnhetnek növényi kultúrák és módosítani kell az évtizedek, évszázadok óta rögzült szokásokon is.
- Milyen közvetlen hatásai tapasztalhatók a globális felmelegedésnek Magyarországon?
- Számunkra kifejezetten kedvező - legalábbis egyelőre - az éghajlatváltozás. Ezt bizonyítja egyebek mellett az is, hogy az utóbbi években jobbnál jobb eredményeket produkált a hazai gabonaágazat. Némileg ugyan felmelegedett az átlaghőmérséklet, de nem lett kevesebb csapadék, csak a megoszlása szélsőségesebb. Az aszály kockázatait lehetne enyhíteni tározókkal. Ez állami feladat lenne, de nem sok hajlandóságot látok erre.
- Ez az egész országra egységesen igaz?
- A globális felmelegedéstől függetlenül is minden termelőnek meg kellene fontolnia, hol, melyik régióban mit termeszt, mire alkalmas a talaj, milyenek az időjárási viszonyok. Ha például a Duna-Tisza közi homokhátságon búza, vagy kukorica táblákat látok senyvedni, attól a gazdától visszavenném a termelői jogosítványát. Az a terület a zöldség-gyümölcs termesztésre a legalkalmasabb. Természetesen a jól bevált csepegtető öntözéssel.
- A gabonának nincs szüksége a tervszerű folyadékutánpótlásra?
- A kukorica esetében növelheti a termelés biztonságát, de a napraforgó, vagy a búza, árpa, zab esetében a jó termőhelyeken erre nincs szükség. A termesztéstechnológián viszont nem ártana módosítani az éghajlatváltozás miatt. Az őszi kalászosok vetési idejét például 2-3 héttel kellene előrébb hozni és szeptember vége és október közepe között a földbe kerülhetne a mag. Október végén már nincs is értelme búzát, pláne árpát vetni, mert abból nem lesz semmi. Így már bokrosodott növények várják a telet, vagyis ellenállóbbak a fagyra is.
- Melyik növény az első vesztese az éghajlat változásának?
- A legnagyobb vesztes a tavaszi árpa, ami idővel el is fog tűnni Magyarországról. A 20-30 évvel ezelőtti 150-200 ezer hektár helyett már tavaly is csak 40-50 ezer hektáron vetették ezt a kalászost. Idén aki ezzel foglalkozott, nagyot bukott vele. A csapadékeloszlás, a tenyészidőben egyre gyakoribb csapadékhiány nem kedvez ennek a kultúrának.
