Amilyen alapossággal figyelnek arra, hogy megfelelően vasalt legyen az ingjük, a brit Hurts ugyanannyira ügyel arra, hogy minden profin menjen a színpadon. Theo Hutchcraft és Adam Anderson vasárnap a Sziget nagyszínpadán igazi rajongókat kielégítő koncertet adott. A fellépőként későn bejelentett Hurts többször járt már Magyarországon, pár hete az EFOTT-on is lehetett őket hallani, a Sziget pedig azért volt különleges, mert ez volt a zenekar utolsó nyári koncertje. A színpad előtt nem volt egyébként túl nagy tömeg, persze sokan voltak, de közel sem annyian, mint az utánuk következő The Chainsmokers amerikai DJ-producer duón.
Pedig az énekes Theo Hutchcraft igazán odatette magát, és bárki elhitte volna neki, hogy képes belehalni a szerelembe. Nyilvánvalóan mesterkélt és modoros ez, de a pozőrködést olyan szinten tudják hozni, hogy elhisszük, igazából nincs olyan dolog, amiért ne tudnák odadobni az életüket. De a dalok után jön egy csibészes mosollyal a “Köszönöm”, és tudjuk, hogy valójában ez nincs is így. A szinti és elektropop arisztokratáinak is nevezhető zenekar láthatóan élvezte a koncertet és felszabadultan is játszották a számaikat: van itt mélabú, önsorsrontás, flört a halállal, drámaiság, felszabadult tánc, öröm és optimizmus.
Utóbbit a videoklipekben egyébként gyakran erőszakos jelenetek ellensúlyozzák. Ilyen például a koncerten is játszott egyik új számuk, a Beautiful ones, amelynek klipje egy transzvesztita bántalmazásáról szól, közben egy LMBTQ-, de akár a Sziget indulója is lehetne. De ahogy a koncerten is játszott nagy kedvenceknél maradjunk: a Somebody to die for, a Some kind of heaven vagy a Stay is azt bizonyítják, hogy a Hurts univerzumában végül is minden csak a beteljesült, beteljesületlen és már elmúlt szerelemről szól.
