Korántsem közömbös, hogy a minisztériumok és háttérintézmények hol és milyen feltételekkel vezetik folyószámláikat. Az elmúlt évek legnagyobb pénzügyi csődjei során kiderült - mint a Lupis Brókerháznál vagy a Quaestor Csoportnál -, hogy minisztériumok és azokhoz köthető intézmények is parkoltattak ott költségvetési pénzeket. Az önkormányzatok között is számos akadt, amelynek közpénzét elnyelte egy-egy takarékszövetkezet csődje. Ezért is szigorították meg - elsősorban a biztonságot szem előtt tartva - a folyószámlavezetés szabályait, a Magyar Államkincstár szerepét megnövelve. A jogalkotó azonban természetesen a mai piaci versenykörülmények között azt nem szabhatta meg, hogy a minisztériumok háttérintézményei és az állami (rész)tulajdonban lévő cégek melyik pénzintézetet részesítik előnyben banki műveleteik (folyószámlavezetés, devizabetétek) végrehajtására.
A bankválasztás nem feltétlenül piaci alapokon történik. Ezt bizonyítandó Tóth Bertalan, a szocialisták parlamenti frakciójának vezetője a tárcák vezetőihez kérdést intézett arról, hogy a kormányhoz, illetve a nemzeti banki vezetéshez közismerten közelálló pénzintézetek szolgáltatásait milyen mértékben veszik igénybe a minisztériumok, illetve háttérintézményeik, cégeik. A politikus a Népszavának elmondta, hogy eddig csak Fónagy Jánostól, a nemzeti fejlesztési tárca parlamenti államtitkárától kapott érdemi választ. (Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter a képviselő kérdését azzal hárította el, hogy nem vezetnek nyilvántartást intézményeik, cégeik bankkapcsolatairól.)
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által küldött táblázatból azonban kiderül - mondta Tóth Bertalan, hogy gyanúja nem volt alaptalan. Kivétel nélkül minden, a kérdésében feltett pénzintézethez, így az MKB Bankhoz, az FHB bankhoz, Takarékbankhoz, Budapest Bankhoz, illetve a NHB Növekedési és Hitel Bankhoz szoros szálak fűzik a fejlesztési tárcát. Az MKB ügyfele például a Szerencsejáték Zrt., Hungaring Sport Zrt., az Antenna Hungária Zrt. vagy a Hungarocontroll Zrt., hogy csak néhányat említsünk. A Bayerische Landesbank egykori érdekeltségéből visszaállamosított, majd a jegybank közreműködésével veszteségeitől megszabadított középbank jelenlegi tulajdonosi köre meglehetősen nehezen áttekinthető, az azonban bizonyos, hogy érdekeltséggel bír benne Balogh Ádám elnök vezérigazgató, korábbi jegybanki alelnök, aki egyértelműen Matolcsy György MNB-elnök legszűkebb köréhez tartozik. A tulajdonosok között - cégén keresztül - feltűnik Szemerey Tamás, az NHB Bank alapító tulajdonosa, Matolcsy unokatestvére. De nem szabad megfeledkezni Mészáros Lőrincről sem. A felcsúti polgármester, Orbán Viktor kormányfő bizalmasa, a Konzum Nyrt.-n keresztül érdekelt az MKB-ban, amely - hitelezési tevékenysége révén is - Fidesz-bizalmasok egyik házipénztárának tekinthető.
A Budapest Bank ügyfelei között találjuk a Rábát, a MÁV-Start Zrt., a Mecsekérc Zrt.-t vagy a Duna-menti Regionális Vízművek (DMRV) Zrt.-t. A folyamatosan nyereséget produkáló pénzintézet tulajdonosi köre egyértelmű: 100 százalékban az államé, miután a General Electrictől visszavásárolták. Már több határidőt kitűztek a bank ismételt magánosítására, amelyek időközben lejártak, de még érdemi tárgyalások megkezdéséről sem lehet tudni.
Az FHB-t részesítik előnyben különböző postai társaságok, de a Nemzeti Kincsem Kft. vagy a Nemzeti Eszközkezelő. A pénzintézet tulajdonosi struktúrájában az állami kézben lévő Magyar Posta Zrt. pozicíója meghatározó, az államnak közvetlenül és különböző takarékoknak kisebb részesedésük van, és itt is feltűnik kis tulajdonrésszel Mészáros Lőrinc Konzum-csoportja.
A fejlesztési tárca által tulajdonolt cégek között a Concordia a Takarékbanknál bankol. Ez a pénzintézet egyértelműen az állami akarat végrehajtója. A B3 Takarék, amely a takarékszövetkezeti egyesülések nyomán egyre nagyobbra hízik, ugyancsak megtalálható az NFM kedvezményezettjei között, főleg vidéki társaságoknál.
A fejlesztési tárca gyakran megosztja az egyes banki feladatokat a különböző hozzá közelálló kedvenc pénzintézetei között, s az is előfordul, ide-oda átcsoportosít, de szigorúan ezen a körön belül.
Az egyértelműen megállapítható, hogy nem a piaci szempontok, hanem a szűk kormányzati vagy inkább politikai (haveri) érdekek az elsődlegesek a bankkiválasztáskor. Tóth Bertalan még további minisztériumi válaszokra vár.
