Kiábrándítóan középszerű történelmi tabló, olykor dagályos és unalmas szerelmi giccs Terry George új filmje. Persze, az ilyen moziknak a száma végtelen, de ebben az esetben külön bosszantó a jelenség, hiszen fontos filmről lett volna szó eredetileg. Mert Az ígéret nem kisebb feladatot vállalt, hogy bemutassa az örmény holokausztot, az első modernkori népirtást és az Ottomán birodalom szétesését. Pedig nagy szükség lett volna egy jó filmre e tárgyban, amelynek történelmi tényeit a mai napig tagadják Törökországban, hiszen az az Atom Egoyan rendezte Ararát inkább művészi szempontból közelítette a témát, a Taviani testvérek jegyezte Pacsirtavár túlságosan teátrális volt, a Fatih Akin rendezte The Cut pedig egészen katasztrofálisan demagógra sikerült – a szó negatív értelmét kimaxolva.
A nagy történelmi eposz lehetősége, amely igazán hiánypótló lett volna, elúszott a szerény költségvetésen, így most Terry George műve sem a dicsőséglistát gazdagítja, hanem sokkal inkább a félrement művekét. Egészen bizarr kínosan gyenge digitális trükköket látni egy olyan produkcióban, amelyben egymásnak adják a kilincset a világsztárok. Nyúlfarknyi szerepekben látjuk például Jean Renót, James Cromwellt, Tom Hollander vagy Rade Serbedziját, akiket nyilván csak a névsor erősítésére szerveztek.
A főszerepet az örmény Oscar Isaac alakítja, aki egy vidéki kisvárosból megy fel Isztambulba orvosnak tanulni. Noha, otthon van egy jegyese, akit csak a tandíj finanszírozása miatt vett volna el, beleszeret Anába, aki egy amerikai újságíró, Chris Myers barátnője. A baljós dolgok rendre megtörténnek a háttérben – a kötelező történelmi lecke – miközben a film lassan elsüllyed egy nyögvenyelős szerelmi háromszög bemutatásában. Miközben az egész kreált világ úgy hiteltelen, ahogy van: jobb sorsa érdemes színészek makognak angolul egy sosem létező akcentusban. Egyedüli kivétel az amerikai újságírót alakító Christian Bale, aki jól hozza a figurát, kár, hogy nem írtak neki semmilyen drámai mélységet. Sajnos elsősorban szappanoperába illő klisék jutottak csak neki...
A film igazi tragédiája, hogy nem működik sem drámaként, sem romantikus szinten, az egész bosszantóan érdektelen. Így egyetlen film sem tud hatásos és emlékezetes lenni. Pedig a téma, a kor és alkotói szándék adott voltak. Különösen a multimilliárdos örmény Kirk Kerkorian számára, aki saját zsebből finanszírozta az egészet.
Az ígéret
Forgalmazza a Vertigo Média
