“A honlapunkról letölthetitek az albumunkat. De jobban örülnénk neki, ha a Pirate Bay-ről szednétek le ingyen” - így vezette fel a Dubioza Kolektiv az általuk ultrakapitalistának nevezett zeneipart kritizáló számukat és váltott ki nagy ovációt a közönségből. A késő délután játszó bosznia-hercogivinai zenekar Pinknek is köszönheti, hogy tele volt a nagyszínpad előtti tér, és persze saját zenéjének is. A 2003-ban alakult banda a ska, a punk, a reggae, az elektro, a hip-hop, a balkan dub és a népzene elemeit keveri, és hihetetlen energiával adják elő bosnyák és angol nyelvű politikai tartalmú szövegeiket. A háború tapasztalata alapvetően formálta a banda tagjainak szemléletét, zenéjük mégis optimista és életvidám, ami miatt igazán meg tudták ugráltatni a közönséget.
A zeneipar politikailag inkorrekt balkáni Robin Hoodjai baloldaliak, anarchisták, antifasiszták és amit nem szeretnek: az embertelen kapitalizmus, a macsókultúra, az elszemélytelenítő közösségi média, az impotens brüsszeli intézményrendszer, a nacionalizmust, a konzervatív jobboldaliak, a menekültválság európai kezelése. Például Manu Chao-val közös daluk a “Szabadság Szigetén” elég ironikusan hatott: “Ez nem egy szabad világ / Ez csak egy szabad piac / a vörös zászló a földön mára / egy vörös szőnyeg lett. / A forradalom elbukott, nincs egyszerű válasz / Menj dolgozni, csak robotolj / tűt keresni egy kazal tűben / tanulj meg gondolkodni, mielőtt illegális lesz”.
Míg ez a reggae-s szám nagy sikert aratott, és a zenekar meg akarta sallaláztatni a közönséget, kifütyülték őket. Ugyanis úgy harangozták be az ötletet, hogy most egy igazán balkáni dolog következik: “Megosztjuk az embereket, felénk ez a szokás. Ti lesztek a jobb oldal, ti meg a bal. Középen itt van ez a kerítés. Hm és épp Magyarországon vagyunk, milyen érdekes” - mondta a szaxofonos, majd megfejelte ezzel: “A jobb oldal mindig hangosabb, pedig ők vannak kevesebben. A bal oldal nem szól semmit, aztán amikor seggbe rúgnak titeket, felébredtek.”
A főleg nyugat európai közönségnek ez nem tetszett, füttykoncerttel fogadták az ötletet, amit az egyik énekes kevert le gyorsan: hagyjuk ezt, inkább énekeljen mindenki együtt. Mert ez mégiscsak Európa, unió meg ilyenek. A közjáték nem zavarta meg a közönséget a táncban, a koncert mégiscsak furcsán ért véget. “Minket nem érdekel, hogy magyarok, románok, hollandok, franciák vagytok, katolikusok vagy muzulmánok, melegek vagy heterók” - kiabálták a tagok. Aztán a No escape from the Balkan című számukkal zártak, ami vicces formában, de mégiscsak arról szól, hogy hiába vándorol ki valaki és veszi fel a szokásokat, igenis van jelentősége, hogy honnan jön, mert a DNS-ében van a balkániság.