Noha a kánikula ezekben a napokban mind elviselhetetlenebb, nyakunkon az ősz, s vele egy a futballvilág legizgalmasabb kérdési közül: kik jutnak el a jövő évi, Oroszországban sorra kerülő világbajnokságra?
Miközben négy körrel a vége előtt az európai csoportokból csupán Németország és Lengyelország, esetleg Belgium kvalifikációja látszik biztosnak, az ismételten kijelenthető: Magyarország nem lesz ott a focivilág legjelentősebb seregszemléjén (ahol legutóbb 1986-ban járt – a szerk.).
Persze, az érdemi esély már a 2016-os Európa-bajnoki szereplés utáni első selejtezőn, a Feröer-szigeteken elszállt (0-0), az álmodozások kora azonban júniusban ért végleg véget, amikor szégyenszemre Andorrában bukott el a nemzeti tizenegy (1-0).
A hercegségben megélt szégyen ellenére emlékezetes huzavona után továbbra is az a Bernd Storck maradt az együttes szövetségi kapitánya, akinek a balul elsült eredmények után sokan felrótták, hogy olyanoknak is lehetőséget adott a legutóbbi találkozókon, akik még nem álltak készen a debütálásra. Storck a kritikák kereszttüzébe került azért is, mert mellőzte a horvát bajnokság legutóbbi idényének gólkirályát, Futács Márkót és a Magyarország és Lengyelország után az Amerikai Egyesült Államokban is gólt gólra halmozó Nikolics Nemanját, így az augusztus 31-i Lettország, s a néhány nappal későbbi, Portugália elleni, ugyancsak hazai összecsapás előtt kézenfekvő lenne, hogy nekik is lehetőséget adjon.
Az első lépést a nyitás irányba mindenesetre megtette a kapitány, aki a Levszki Szófia elleni Európa-liga selejtezőn Splitben nézte meg Futács horvát csapatát, a Hajdukot (a végeredményt éppen a magyar futballista gólja alakította 1-0-ra). A „sors” mégis közbeszólt: Futács vasárnap keresztszalag-szakadást szenvedett, így az óvatos becslések szerint is több hónapnyi kényszerpihenő vár rá. Az Egyesült Államokban a Chicago Fire csapatát - szó szerint - erősítő Nikolicsra elvben most is számíthat Storck, kérdés, hogy ezúttal hívja-e.
Bárhogy is döntsön a német, csatárposzton nincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen a számításba vehető játékosok szűk köréből sem biztos, hogy akárki jó választás lenne: a nyáron a Ferencvárosba igazoló Priskin Tamással például vasárnap Debrecenben megesett, hogy Thomas Doll már a félidőben lecserélte, a másik fradista, Böde Dániel pedig sérült volt, s éppen Priskin érkezése óta kap kevesebb játéklehetőséget. Az NB I-ből még a 2016/2017-es évad gólkirálya, Eppel Márton jöhetne szóba, aki viszont a nemzeti csapat utóbbi két meccsén nem talált be (miközben a válogatott legutóbb tavaly novemberben szerzett gólt...).
A légiósok közül Németh Krisztián átigazolási ügye mai lapzártánk után tisztázódhat (Katar vagy Amerika?), Balogh Norbert „ellen” pedig ugyanúgy, mint Eppel esetében, a rutintalansága szólhat. Marad hát középen a Storck által legtöbbször favorizált Szalai Ádám, aki Nikoliccsal párban (ha...), esetleg – Storck filozófiájának megfelelően – egyedüli ékként rohamozhat, illetve a remény, hogy a szélsők ugyanúgy hozzáteszik a magukét, mint például Gyurcsó Ádám Lettországban és itthon Andorra ellen.
Akárhogy is: ideje volna már gólt szerezni.
