Az eddigi Brexit-tárgyalások semmilyen konkrét támponttal nem szolgálnak a gazdasági élet szereplőinek. Sűrű köd borítja a jövőbeni mozgásteret, ebben a helyzetben a bankvilág látszik a legtürelmetlenebbnek. Ez a szektor az Egyesült Királyság legnagyobb exportőre, 200 milliárd fontnyi jövedelemmel járul hozzá évente a GDP-hez. 60 milliárd font feletti adót fizetnek be az államkasszába, és nem utolsó sorban 1,1 millió ember keresi meg a kenyerét itt. De nem csak a bankok, - összesen mintegy 5500 brit vállalkozás - kerül bajba, ha a Brexit a legrosszabb forgatókönyv szerint zajlik le, ám ennek a forgatókönyvnek egyelőre nyoma sincs.
Eddig két hivatalos találkozóra került sor, de semmi nem derült ki a brit fél szándékairól. Legutóbb júliusban Theresa May kormányfő elismerte, a briteknek pénzügyi kötelezettségei vannak a kilépéssel kapcsolatban az Európai Unió felé. A számlát 50 és 100 milliárd euró közé teszik az elemzők, ám ami tény, a Brüsszelbe érkező tárgyalófél, David Davis brit államtitkár nem írt alá üres csekket, ami mindenképp késleltetni fogja a konkrét megbeszéléseket - jelentette ki az uniót képviselő Michel Barnier. A brit belpolitika megosztott, a szereplők csak egymásnak üzengetnek. A legutolsó polémia a Brexit utáni szabad munkaerő áramlás körül folyt. Három miniszter négyféleképpen nyilatkozott, majd a kormányfő szóvivője a napokban közölte „biztosan megszűnik az Európai Unióból érkező munkavállalók szabad beáramlása.”
A City-ben és az észak-londoni üzleti negyedben, a Canary Warfon egyelőre működnek a dolgok. A pénzügyi tranzakciók értéke az első negyedévben 10 százalékkal haladta meg a tavaly áprilisban feljegyzettet, 2440 milliárd dollárnyi devizát forgattak meg egyetlen hónap alatt a Londonban működő bankok. A New York-i Wall Streeten ennek a harmada teljesült. Vagyis London dominanciája vitathatatlannak látszik, ám a pénzvilág nem akarja megvárni milyen utat jelöl ki számukra a várhatóan 2019. márciusára nyélbe ütött Brexit-megállapodás, melynek a tétje: jelenleg negyvenezer állás, de a PriceWaterhouseCoopers becslése szerint 2020-ra már 70 és 100 000 között lesz azok száma, akiknek át kell kelni a La Manche-on, persze családostul. A startpisztoly eldörrent, megkezdődött a marakodás az egyelőre zsíros koncon. Hogy hol lesz az „új London”, azért ringbe szálltak Európa legnagyobb városai is. Frankfurtot választotta a nagyok közül a Citigroup, a Morgan Stanley, a Nomura és a Standard Chartered, a Mizuho és természetesen a Deutsche Bank is a német városba helyez át jelentős részt a tevékenységéből, míg a HSBC Párizsra, a Bank of America és a Barclays pedig Dublinra szavazott. A világ egyik legtekintélyesebb kötvénykereskedője, az amerikai MarketAxess Amszterdamba költözik. De veszélyben érzik magukat mások mellett a légi szállítás szereplői is. A Ryanair egyelőre csak fenyegetőzik, hogy áthelyezi forgalmi központját valamelyik uniós államba, az easyJet, viszont bejelentette, Bécsbe települ.
A New York Times a közelmúltban elemezte, hogy mely európai városok lennének képesek életteret biztosítani a költözni szándékozó több száz vállalkozásnak, azok alkalmazottainak, és családtagjaiknak. Jogi környezet, nyelvhasználat, minőségi irodák, luxuslakások, a közlekedés szervezettsége, iskolák, vendéglők és nem utolsó sorban a kultúra – e területeken kell az „új Londonnak” teljesíteni a megfogalmazott igényeket. Az amerikai lap szűrőjén kilenc helyszín maradt fenn, köztük három látszik a fő favoritnak: Amszterdam, Frankfurt és Bécs. Talán meglepő, de pole-pozícióba, a képzeletbeli első kockába a holland nagyváros került. A 60 pontos skálán, amelyet a Mercer tanácsadó cég közreműködésével állítottak össze, 55 pontot ért el. A lakosság 90 százaléka beszél angolul, iskolái a legjobbak Európában, közlekedési hálózata tökéletes kapcsolatot biztosít legtöbb európai nagyvárossal. Az evidens választásnak látszó Frankfurt, 54 ponttal a második helyre szorult, miközben minden területen kiemelkedő, a félsz azonban, hogy az odaáramló plusz pénz tovább növeli a német állam rálátását, hatalmát az európai üzleti ügyekben, pontlevonással járt. Az élcsapatba talán váratlanul 51 ponttal bekerült Bécs, amelynek hangulatát dicséri az elemzés, miközben megjegyzi, a város olyan mintha a múlt században elaludt volna. De felébreszthető! Most egyszerűen „kedvező” üzleti szempontból, a sommás ítélet szerint. Dublin egyébként 50 pontot kapott, míg Párizs 43 ponttal szerénykedhet. A franciák alig 39 százaléka beszél angolul, nem túl barátságosak a külföldiekkel, az iskolarendszer merev és nem mellesleg Párizs a világ egyik legdrágább városa. Luxemburg 40 pontot ért, ellene az ország kicsinysége szólt, míg a sereghajtók, Varsó, Milanó, Barcelona épp csak megugrották a 20 egynéhány pontot. A két déli város esetében az életminőséget díjazták, míg Varsó esetében a rugalmas munkajogot, a kedvező üzleti környezetet, a jól képzett lakosságot, az alacsony megélhetési költségeket és a befektetők irányába való nyitottságot értékelték, ugyanakkor az élet minősége, a luxuslakások hiánya lefelé módosította a megítélést. Végül, már csak a kíváncsiság kedvéért, Londont is megvizsgálták ugyanazon kritériumok alapján az elemzők, a brit főváros jelenleg 58 ponttal utasítaná maga mögé a többi pályázót.
Theresa May brit kormányfő szerint a jelenleg törvényesen Nagy-Britanniában élő külföldi uniós állampolgárok közül senkinek nem kell majd távoznia a brit tagság megszűnésének időpontja után. May kijelentette: azok a külföldi uniós állampolgárok, akik a később meghatározandó határnapig legalább öt éve folyamatosan Nagy-Britanniában élnek, hivatalosan és automatikusan letelepedett státust kapnak, és ugyanolyan jogosultságok illetik majd meg őket az egészségügyi ellátásában, az oktatásban, a szociális juttatásokban és a nyugellátásban, mint a brit állampolgárokat.
Azok, akik a kijelölendő határnap előtt érkeznek, de addig nem töltöttek el öt évet Nagy-Britanniában, szintén maradhatnak, amíg az ötéves tartózkodási időszakot ki nem töltötték, és ezután folyamodhatnak a letelepedett státusért a brit hatóságokhoz.
Nagy-Britanniában becslések szerint 3,2 millió külföldi EU-állampolgár, míg a külföldi uniós országokban 1,2 millió brit állampolgár él.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy a letelepedett státus nem azonos a brit állampolgársággal, de akik ezt megkapják, azok legalább hatévnyi életvitelszerű nagy-britanniai tartózkodás után brit állampolgárságot kérhetnek. Általános szabályként azonban a letelepedett státus megszűnik, ha e státus birtokosa két évnél hosszabb ideig folyamatosan távol van Nagy-Britanniától, hacsak nem fűzik szoros szálak az országhoz. Theresa May megerősítette: minderről viszonossági alapon kell megállapodásra jutni az Európai Unióval, mivel Londonnak biztosítania kell a tagországokban élő brit állampolgárok jogosultságainak megőrzését is - B.M.
Felmértük az esélyeket
Magyarország unióellenes magatartása rontotta nyerési esélyeinket az Egyesült Királyságban lévő intézmények elhelyezésekor - véli Somai Miklós, az MTA KRKTK Világgazdasági Intézetének főmunkatársa.
- Miért nem pályáztunk, annak ellenére, hogy Budapesten működik az Európai Innovációs és Technológiai Intézet, valamint az Európai Rendőrakadémia, és Szegeden az európai lézeres központ?
- Mint ismeretes a pályázatokat hat kritérium alapján bírálják el. Megvizsgálják például azt, hogy milyen a pályázó város elérhetősége, milyen iskolákat tudnak biztosítani az ügynökségi dolgozók gyermekeinek, és milyen munkalehetőségeket az alkalmazottak családtagjainak. Feltehetően a magyar kormány előzetesen felmérte Brüsszelnél az esélyeinket, és ezt követően mondtak le az újabb intézmények elhelyezésének a lehetőségéről.
- Vajon mi szólhatott volna Magyarország ellen?ű
- A döntést egyhangúlag hozzák majd meg az általános ügyek tanácsának novemberi ülésén a 27 tagállam miniszterei. Feltehetően felmérik Brüsszelben, hogy mely országokban (városokban) hány uniós intézmény működik, és szívesebben helyeznek át az Egyesült Királyságból oda, ahol nincs vagy kevés van.
- Politikai szempontok nem játszhattak szerepet?
- Erre nehéz választ adni. A magyar kormány is tisztában van azzal, hogy hazánk magatartása a menekültek befogadása ügyében a tagállamok többségének nemtetszésével találkozik. Ugyanakkor álláspontom szerint nem egy népet kell büntetni jelenlegi kormánya kifogásolható magatartása miatt - B.M.
Roham indul a tagországok között
Összesen tizenkilenc európai város pályázik a Nagy-Britanniából távozó Európai Gyógyszerügynökség (EMA), nyolc pedig az Európai Bankhatóság (EBA) befogadására. A jelentkezési határidő július 31.-ével járt le. Több város mind a két intézményért pályázott: a gyógyszerügynökséget Amszterdam, Athén, Barcelona, Bécs, Bonn, Brüsszel, Bukarest, Dublin, Helsinki, Koppenhága, Lille, Málta (La Valletta), Milánó, Porto, Pozsony, Stockholm, Szófia, Varsó és Zágráb fogadná be. A bankhatóság új székhelye szeretne lenni Bécs, Brüsszel, Dublin, Frankfurt, Luxembourg, Párizs, Prága és Varsó is.
Magyarország egyiket sem akarta megszerezni. Ugyan korábban szó volt róla, hogy a kormány ringbe száll, ám meglepetésre Budapest nem szerepelt a pályázók között. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tavaly november elején a Magyar Időknek nyilatkozva ráadásul arról beszélt, hogy kormánydöntés született arról, hogy Magyarország versenybe száll az uniós bankfelügyelet ideköltözéséért. "Pályázatunkat hivatalosan is benyújtottuk az Uniónál, azt szeretnénk, ha a jövőben Budapesten működne ez az uniós szervezet" – fogalmazott Varga Mihály. Ugyanakkor nem zárta ki az uniós gyógyszerhatóság "megszerzését" sem. A visszalépésre eddig nem adtak magyarázatot a kormánytagok.
A két uniós intézményt megszerző városnak nemcsak a mintegy ezer új munkahely jelent komoly hasznot, a járulékos részekre is érdemes figyelni. A feltételek között szerepel például, hogy a Gyógyszerügynökség évi 30 ezer szálláshelyre tart igényt a kongresszusok résztvevői, látogatók és alkalmazottak számára, a Bankhatóság esetében ez mintegy kilencezer - írta a Bloomberg - B.M.
