Mióta kitakarították a hiteles szavakat az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) szótárából, velük együtt kiűzték Magyarországról a megbízható egészségügyi ellátást is. Rendre elűzték az országból az ápolókat, a szakdolgozókat, az orvosokat.
Az ígéretekkel csak a bolondját járatják a védőnőkkel. Megették a mentősöket reggelire az életpályamodellel és az elillanó fizetésemeléssel. Mára az is kiderült, hogy biodíszletnek akarták használni a Magyar Szakdolgozói Kamarát a júliusi bértárgyaláson. Eközben a "humán erőforrás" belerokkan az elviselhetetlen munkaterhekbe, a megbecsülés hiányába, a szakmai és erkölcsi ellehetetlenülésbe, a vezetők pedig a kiszolgáltatottságba, a „szájbefogó törvény"-be. Ahogy a társadalom a gyalázatos ellátásba, a küldözgetésbe, az el nem végzett vizsgálatokba, az akadályfutásszerű ellátásba. Miközben az állampolgárnak arra lenne szüksége, hogy egészségét megvédje, betegségére gyógyulást találjon.
Elég volt a tájékoztatás hiányából, az állampolgárok és a szakmai bizottságok negligálásából, javaslataik kidobásából!
Elég volt abból, hogy minden szakmai protokoll szabály és előírás mint a megpöckölt dominósor dől el. Évszázados morális törvények omlanak össze a szakmában a rendszer hibái miatt. Mert a hatalom a benne dolgozókat naponta kiállítja a szikla szélére és vigyorogva azt lesi: egyensúlyoznak-e karjukban a rájuk bízott betegekkel? Leesnek-e, és akkor vajon mekkorát ordítanak?
Szívjuk el az erőt a parttalanul terjeszkedő minisztériumtól és adjuk vissza a szakterületek képviselőinek, az ÁNTSZ, az OEP volt dolgozóinak, a szétzavart háttérintézmények szakembereinek. Vegyük el a hibás törvényeket és rendeleteket az egészségügy döntéshozóitól, aztán írmagjukat is irtsuk ki! Hogy ne nyomorítsák tovább a rendszerben dolgozókat és a rendszert igénybe vevőket.
Verjünk rá az egészségügyi adataink után kutakodó kezekre. Tartsuk meg magunknak a személyes és különösen az érzékeny adataink feletti döntés jogát. Ennek legyen kulcsa az intelligens betegkártya, amely mint egy azonosító, a mi kezünkben legyen. Ha az adatainkat bárki kezelni akarja, csak az engedélyünkkel tehesse, mint ahogy a bankkártyákkal is történik.
Vegyük el a jogot az Integrált Jogvédelmi Szolgálattól, amely 2017-ben szerveződött át a beteg-, ellátott- és gyermekjogok érvényesítésére, de ami valójában történt, az a betegjogok védelmének megcsúfolása. Adjuk vissza a betegeknek a törvényben meghatározott panaszhoz való jussukat. A szolgálat ugyanis az Emberi Erőforrások Minisztériuma önálló szervezeti egységeként olyan „ragyogóan" működik, hogy a beérkező panaszosokat visszakézből utalja vissza annak a kórháznak az igazgatójához, ahol a sérelem megtörtént.
Vegyük el az időt a hatalomban ülőktől, és mondjuk meg: nincs tovább. Adjuk az időt az egészségügyhöz értőknek, az egészségügyben dolgozóknak, hogy szánják ránk. Hogy tehessék a dolgukat.
Vegyük el az emberi ügyeket az EMMI vezetőjétől, aki azt állítja: „Lehet, hogy a betegeket időnként nyitott mellkassal kell átszállítani egy másik kórházba CT-vizsgálatra, de korábban a másikban sem volt CT. Most már legalább van.” Ő már nem képes a szétesett egészségügy megmentésére sietni, mert mint vezető morális vakságban szenved. Ezen állapotra jellemző az erkölcsi problémák iránti érzéketlenség, a gondok, bajok kiűzése a tudatból és persze a médiából.
Erkölcsi vakságot tükröz az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) és az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) minapi ajánlása is, miszerint a kórházigazgatók egy nyílt levél aláírásával utasítsák ki a médiát a szakdolgozók, orvosok világából. George Eliot úgy vélte: „Erkölcsi butaságra születünk mindahányan, s mint holmi tőgybe, úgy kapaszkodunk a világba, hogy példátlan lényünk táplálására kényszerítsük.”
Vegyük el a pártoktól az erőforrást, és kérdezzük meg, miért nem határozzák meg a szükséges teendőket.
Legyen önrendelkezésre módja a betegnek, tisztességes tájékoztatás után. Legyen igazságos az ellátás az egészségügyben az ügyfeleknek és a pácienseknek. Nem ártsanak nekik, ellenkezőleg, a „jó tett”, a biztonságos, az adott körülmények közötti lehető legjobb ellátás legyen a fő irány. Vegyük el az erőforrást attól az orvos lobbitól, amely soha nem engedte el a hálapénz-termelő betegágyat. Ezerrel védi az ágylábakat, épít szuperkórházakat, annak megértése nélkül, hogy több ezer ápolónak kellene most azonnal belépnie a rendszerbe, hogy ezek a kórházak működni tudjanak, miközben az elöregedő generáció ellátásában sokkal nagyobb szükség lenne a kétkezi, aranyszívű, pengeéles eszű szakdolgozókra.
Mutassunk fel egy másfajta erőforrást, amelybe vetett hitüket az emberektől, a hivatás képviselőitől elcsalták és elvették: a támogatások, az egészségügyi ellátások rontásával, a szakma önrendelkezésének kiirtásával. Adjuk vissza a család értékét, ahol maguk ápolnak beteg gyermeket, ápolásra szoruló idős embert. Adjuk vissza az önkormányzat hatáskörét, felelősségét az egészségügyi ellátórendszer megtervezésében, szervezésében, ellenőrzésében. Állítsuk vissza a felelős minisztérium fogalmát!