Jelenleg is folyik a hajsza tucatnyi személy után, akik komoly fegyverarzenált tulajdonítottak el Venezuela egyik legfontosabb katonai támaszpontjáról, miután vasárnapról hétfőre virradóra megtámadták az ország északi részén, Valenciában található bázist.
A szocialista elnök beszámolója szerint az akcióban húszan vettek részt, ketten tűzharcban meghaltak, nyolc személyt – egy volt főhadnagyot, valamint felfegyverzett civileket – pedig letartóztattak. Maduro az állami televízióban nem nevezte puccsnak a történteket, hanem „bérgyilkosok” által elkövetett „terrorista merényletről” beszélt. Az egyelőre zavaros hátterű akció azonban mintha egy újabb lázadás lenne Maduro egyre diktatórikusabb hatalma, s az országban uralkodó kilátástalan helyzet ellen, ráadásul abból a szektorból jön a bizalomvesztés, amelyre Madurónak feltétlen szüksége van, ha elnök akar maradni: a fegyveres erőktől.
Az El País beszámolójából kiderül, hogy a vasárnapi akciót a Nemzeti Gárda egyik volt parancsnoka, Juan Caguaripano vezette, akit már három éve köröztek árulás és lázadás miatt. Köze volt ugyanis a 2014-es „kék puccshoz”, amelyben a hadsereg más magas rangú vezetői is részt vettek. Caguaripanónak sikerült eltűnnie, s a közelmúltban meggyőzött több katonát, hogy ürítsék ki a Paramacay támaszpont fegyverraktárát, terveik között szerepelt továbbá, hogy elfoglalják a bázist. Ez utóbbi nem sikerült, a Maduróhoz hű katonák ugyanis leverték a lázadást. Caguaripanónak azonban sikerült megszöknie, s az akció után néhány órával Twitteren adott hírt magáról: „Elégedettek vagyunk, a fegyveres erők tagjainak segítségével sikerült elérnünk a célunkat”.
Ezzel egy időben a fegyveres erők (FANB) vezetése közleményt adott ki, hangsúlyozva, hogy a szervezet „sértetlen, egységes… s feltétlen hűséggel szolgálja az elnököt”. Mindezek ellenére a vasárnapi akció épp ennek az ellenkezőjét jelzi. Az utóbbi hónapokban a katonai elhárítás a hadsereg több tagját is őrizetbe vette, amiért állítólag különféle lázadásokat szerveztek. Ugyanakkor óvatosnak kell lenni a venezuelai puccskísérletekkel, hiszen júniusban egy hasonló, ám igen gyanús akciót hajtott végre egy volt nyomozó, aki ellopott egy helikoptert, majd megtámadta a legfelsőbb bíróság épületét. A férfiról kiderült, hogy mellékállásban színész, és furcsa mód azóta sem akadtak a nyomára, a botrány csendben elült. Az országban zajló krízist figyelemmel kísérő szakértők közül akkor többen is arra figyelmeztettek, hogy a caracasi vezetésnek érdekében állhatott megrendezni a puccskísérletet, hiszen utána még keményebben lecsaphattak az utcán tüntető kormányellenes tömegre. Ennek ellenére tény, hogy a súlyos élelmiszerhiány, s az elnöki hatalommal való visszaélése nyomán kialakult országos elégedetlenség a hadseregben is érzékelhető. Az alkotmányozó nemzetgyűlés júliusi megválasztása pedig csak növelte a válságot és az elégedetlenséget a venezuelaiak körében.
