Minden ellenzéki szavazó elismeri: az Orbán-rezsim csak akkor kergethető el, ha minden választókörzetben az ellenzék csak egy ellenjelöltet indít. Ehhez elengedhetetlen a demokratikus pártok, civil szervezetek együttműködése. Aki ezt szeressük egymást gyerekek alapú „összeborulásnak” nevezi, az félrevezeti a választókat. Az egyébként magas színvonalú politikai elemzéseiről ismert Ágh Attila most ezt teszi Szétbeszélés az MSZP-ben című írásában. Ráadásul a "kis pártokat” (vajon melyekre gondol?) a Fidesz által könnyen kezelhetőknek nevezi. Nem maradhat el a Gyurcsány-fóbia sem. Ágh Attila - más nevek említése nélkül - a legkülönbözőbb jelzőkkel, vádakkal illeti a korábbi vezetőket.
A mostani szétbeszélést is az ezen korszak kudarcos politikáját képviselő „báróknak” tulajdonítja. Miközben a 2010-es vereség okozóit ostorozza, nem esik szó a 2014-es vereségről, ennek "résztvevőiről". Túlzásnak tartom azt a megállapítását is, hogy a magyar lakosság nagy többsége arra vár, hogy az MSZP legrosszabb hagyományait képviselő szétbeszélők hátralépjenek. Lehet találgatni, kikről lehet szó, hiszen az Ágh által feltételezhetően favorizáltak között is jócskán lehetnek, akik a „bűnös” években vezető szerepet játszottak. A cikk az MSZP iránti bizalom csökkentésére, a párton belüli konfliktusok további élezésére alkalmas csak.
