A szombaton elhunyt akadémikus a magyar fizika egyik legmarkánsabb, a világon mindenütt ismert és elismert, iskolateremtő alakja volt. Zawadowski Alfréd 1936. április 15-én született Budapesten. Fizikusi oklevelet 1959-ben szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Pályáját az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézetében kezdte, majd 1962-től 1989-ig az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében dolgozott. 1964 és 1973 között az elméleti szilárdtest-fizikai csoport vezetője volt, 1978 és 1984 között pedig a Tudományos Tanácsadó Testület vezetője, illetve társelnöke. 1989-től 1992-ig az MTA ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoport kutatóprofesszoraként folytatta tudományos munkásságát.
1992-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetének igazgatójává nevezték ki. Az intézetet 2000-ig vezette. 2006-ban professor emeritusi címet kapott. Emellett az MTA és a BME közös Kondenzált Anyagok Fizikája Kutatócsoportját vezette. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. Magyarországi állásai mellett számos külföldi intézmény vendégprofesszoraként dolgozott.
Kutatási területe az elméleti szilárdtest-fizika volt, egyebek mellett a híg mágneses ötvözetekkel, a töltéssűrűség- és spinhullámokkal, a kétcsatornás Kondo-effektussal, a magas hőmérsékletű szupravezetőkkel, illetve a mezoszkopikus rendszerekkel foglalkozott.
Zawadowski Alfréd munkásságát egyebek mellett Akadémiai Díjjal, Állami Díjjal, illetve Széchenyi-díjjal ismerték el. "A magyar fizika jelentős személyiségeinek sora, köztük Sólyom Jenő, Grüner György, Fazekas Patrik, Jánossy András, Mihály László, Mihály György vallotta, vallja magát a Zawadowski-iskola tagjának. Szuverén személyiségének intézményalkotó képességét legragyogóbban a BME Fizikai Intézet oktatási és tudományos profiljának fundamentális átalakításával bizonyította" - méltatta az iskolateremtő tudós tevékenységét 80. születésnapján az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöksége.
