Rapülők-koncert 2017-ben. Nem, ez nem elírás, még csak nem is vicc. A ’90-es évek népszerű rapbandája, a Rapülők tíz év után február 24-én állt össze a fővárosi Papp László Sportarénában (másnap ráadáskoncertet adtak), majd egyből meghívást kaptak több vidéki nagyvárosba. Úgy látszik, tényleg érdeklik a közönséget: a koncertturné legutóbbi állomásán, Miskolcon mintegy ezerfős közönség bulizott Geszti Péter rapzsonglőrködésén. A diósgyőri várhoz tartozó Lovagi Tornák Tere elnevezésű nyitott fedelű rendezvényközpontban a trió valóban odatette magát, percig nem alibizett.
A kétórás koncerten eljátszották az összes híres dalt, szinte hiány nélkül szóltak az 1994-es feloszlásukig készített két nagylemezük (Rapülők, Rapeta) szerzeményei. Noha az elmúlt évezred utolsó évtizedében születtem, számomra mégis egészen durva, hogy a hétköznapjainkból szinte teljesen kiradírozott ’90-es évek úgy kelt életre a középkori vár előtti színpadon, mintha időutazó szeánszon lennénk. A közönség jó közönség volt: táncolt, ugrált, lengette a karját, és ha a „szövegmondó kisiparos” kérte, gombnyomásra énekelte a slágereket. Beszédes, hogy az együttes ének- és raphangja,
Geszti Péter, aki mai szemmel egészen nevetséges maskarában tekergi körbe a színpadot, néha-néha gépről olvasta a szöveget, a rajongók viszont teli torokból, betűpontosan énekelték. A miskolci buli ismét felhívta arra a figyelmet, hogy Berkes Gábor, Szentmihályi Gábor és Geszti Péter hármasa a magyar zeneipar talán legmegcsúszottabb szövegeit szállította, elég csak a Túr dö flanc soraira gondolni.
Tóth Vera és Tóth Gabi sztárvendégként remekül igyekezték visszabillenteni a cikiség faktort a helyére. De a tánccsoport és két feltűnően jól mutató vokalista, Hajdu Beáta és Hajdu Mariann társaságában pörgő Geszti önironikus megjegyzései csak azt támasztották alá: poén az egész fellépés. „Hú, de ciki!” - ha maga az előadó konferálja fel így a szerzeményét, akkor egy retroestet sem lehet komolyan venni.
