Bevallom, diplomáciai pályafutásom egyik fénypontja Erzsébet királynő hagyományos nyári fogadása volt a Buckingham palota kertjében, ahol mindig jelen volt a teljes brit politikai és művészeti élet, Elton John, Tony Blair, David Beckham, ez az év nagy eseménye Londonban. Bárkivel beszélgethetsz, itt egy klubhoz tartozunk. How do you do, David? Limonádét ittunk, vízitormás szendvicset ettünk és jól éreztük magunkat.
Voltak azonban más élményeim is. 1993-ban Erzsébet és férje, Fülöp herceg hivatalos látogatást tett Magyarországon. Nagy dolog volt, mert az uralkodó évente csak négy ilyen utazást tervez. Külön feltérképező-csapat jött Budapestre, megnézték az összes helyszínt, ellenőrizték a bejáratokat, a székeket, megmérték az étkezőasztalok magasságát, és egy protokollos tisztviselőnő olyan cipőkben járta végig az útvonalat, amit majd a királynő visel, nehogy kellemetlen meglepetés érje. A Várban hosszasan figyelték a macskakövet, hogy vajon itt hogyan boldogulnak majd. Azt is jelezték, hogy a program minden órájában legyen öt perc úgynevezett „private time”. Erzsébet fegyelmezett asszony, a második világháborúban autószerelőként is dolgozott, tud alkalmazkodni a körülményekhez, de ami jár, az jár.
Nekem azonban Fülöp volt a kedvencem. Tizennyolc hónapos volt, amikor I. Konstantin görög királyt megfosztották a tróntól, ezért családjával együtt egy brit hadihajó menekítette ki őket Korfu szigetéről. 1939-ben felvételt nyert a dartmouth-i Királyi Tengerészeti Akadémiára, itt ismerkedett meg Erzsébettel, amikor VI. György családjával látogatást tett Dartmouth-ban. Már házasok voltak, amikor 1949-ben Fülöp tengerésztisztként Máltán szolgált, kis lakásban laktak, esténként pedig a Hotel Phoeniciában szambát táncoltak.
Sportember, humora, olykor szabadszájúsága színt visz az udvar életébe. Igazi hős, aki tudta, hogy mindig csak kísérő lesz, az örök Második Ember, ám ezt példamutató szerénységgel, fegyelmezetten és kedélyesen viseli, soha nem panaszkodik, nem bántja, ha a háttérben kell maradnia.
Budapesten a látogatás egyik érdekes programja volt a Margitsziget körüli hajóút, amit Fülöp mint egykori tengerész, különösen élvezett. Megnézte a kormányhidat, hosszan beszélgetett a kapitánnyal, maga is tett egy kanyart az Árpád hídnál, amit a magyarok megtapsoltak.
A visszaúton már a Margit híd felé közeledtünk. Az idegenvezető a királynőnek éppen a Vár és a Mátyás-templom szépségeit mutogatta, Fülöp tekintete azonban megakadt a szigeti rakparton napozó félmeztelen lányokon.
- Hiába, Budapest mindig is híres volt a szépségéről – fordult felém és kacsintott. Délután a Nemzeti Galéria következett, este pedig fogadás a Népművészeti Múzeumban.
Egy évvel később, a magyar nagykövet megbízólevelének átadásakor Erzsébet és Fülöp a Buckingham palotában fogadta a beosztott diplomatákat is. A rövid, szokásos, de mégis kötetlen beszélgetés végén az előírások szerint a királynő kezet nyújtott, meghajoltam, Fülöp is kezet nyújtott, arcán a szokásos hamiskás mosoly.
- Jól emlékszem Magyarországra. Élveztem a fogathajtást és azt a hajózást a Margitszigeten. Ott találkoztunk, ugye?
- Igen. Szép idő volt. Sütött a nap – feleltem, mert jobb nem jutott eszembe. Mindketten mosolyogtunk.
- Még szerencse – mondta Fülöp.
Hát, ezért kedveltem annyira.
