Augusztus elsejétől felmondta a dolgozók munkafeltételeit szabályozó kollektív szerződést a Magyar Állami Operaház. A vitathatatlanul nehéz helyzet alapja, hogy mivel felújítás miatt a jövő évadban csak az Erkel Színházban rendeznek előadásokat, a két épületre jutó dolgozók között értelemszerűen kevesebb munkát kell elosztani. Ezzel azonban csökkennek a túlórák és a pótlékok is. Ókovács Szilveszter főigazgató közleményben kifejtette: az Operaház mind az 1200 közalkalmazottjának fizetése emelkedett idén januárban, egy hónappal később pedig a legszerényebb keresetű 531 dolgozó illetményét növelték újra, jelentősen. A főigazgató jelezte: 2011 óta csak két és fél évig működtek klasszikus kollektív szerződés szerint, ám annak 2014-es megkötése előtt is a hatályos törvények alapján fizették a dolgozókat, s ez eztán sem lesz másként. Ókovács azt mondja, a jelentős munkamennyiség-csökkenés ellenére a fizetések azonos szinten maradnak, sőt, fajlagosan akár kicsit többet is kereshetnek a dolgozók.
Rotter Oszkár szakszervezeti vezető szerint azonban ez ennél jóval bonyolultabb: akad, aki a műsorterv alapján akár havi százezer forinttal kevesebbet vihet haza. A szakszervezetek már egy éve szorgalmazzák az új kollektív szerződés megkötését, de eddig nem sikerült megegyezniük a vezetőséggel – amely saját bevallása szerint egyébként nyitott a tárgyalásokra, de parttalan követeléseket nem teljesíthet. A tárgyalások egyik sarokpontja, hogy a színházi dolgozók hétvégén és ünnepnapokon is dolgoznak, a hétfő az egyetlen fix pihenőnapjuk. Ennek rendszere azonban a kollektív szerződés hiányával felborulhat, ami nem csupán a pénz, hanem a munkavállalók pihenése miatt is súlyos következményekkel járna. „Nem tekinthető pihenőnapnak például, ha valaki a szeptemberi erdélyi turnén egy napot a buszon utazva tölt” – magyarázza a szakszervezeti vezető, aki szerint igenis megszervezhető, hogy mindenkinek jusson pihenőnap, még ha az nem is hétfőre esik.
Rotter Oszkár hangsúlyozta: a július 31-én felmondott kollektív szerződést az Ókovács-éra alatt kötötték, s annak számos érdeme van. „Az Operaház jó munkahely, szeretünk itt dolgozni, hazai bérekhez mérten jól lehet itt keresni. Mindaz, amit a főigazgató úr kommunikál, tehát, hogy bemutató- és nézőszámban nemzetközileg is megsüvegelendő eredményeink vannak a hasonló rendszerű színházak között, vitathatatlan. Ezért viszont hihetetlenül sokat dolgoznak az emberek, akik továbbra is biztosítva szeretnék látni a megfelelő feltételeket.” A szakszervezeti vezetők szerint a szerződés híján a főigazgatói rendeletek az iránymutatók, ezek viszont nem jogszabály-érvényűek.
Az általunk megkérdezett független szakértők szerint a helyzet nem egyszerű, ugyanakkor az intézménynek érdemes megfontolnia: érdemes-e megkockáztatni, hogy a dolgozók az alacsonyabb havi összbevétel miatt máshol keressenek munkát – a villanyszámlájuk ugyanis nem lesz alacsonyabb. Emiatt akár az is megfontolandó, hogy a felújítás másfél évére valamilyen módon megfinanszírozzák a kieső pótlékokat. Magyarországon máris komoly a munkaerőhiány, így fennáll a veszélye, hogy mire kinyit a felújított Operaház, súlyos emberhiánnyal küszködik majd. Rotter Oszkár szerint ez valós rizikó, hozzájuk is érkeztek olyan visszajelzések, hogy a dolgozók egy része felmond, ha nem rendeződik a kollektív szerződés ügye. Ez az elöljáró szerint épp azokat a dolgozókat érintené, akiknek hiánya a legfájóbb volna.
Ókovács Szilveszter érthetetlennek nevezte az augusztusi – véleménye szerint kívülről szerveződő –sztrájkfelhívást, hiszen a dolgozók szabadságukat töltik. A rossz időzítésben külső szakértőink is egyetértettek. A szakszervezetek szerint sem optimális az időpont, ugyanakkor azt mondják: más eszközük nem lévén, a tárgyalások folytatása mellett elkezdték előkészíteni egy lehetséges sztrájkot. A főigazgató szerint a felhívás demoralizáló, a magyar valóságtól elrugaszkodott, ezért ő arra kéri a nyaraló kollégákat, szabadságuk után vegyék fel a munkát, és „ne üljenek fel a kibicek heccének”.
