A minap egy magyar politikai elemző úgy vélte, Brüsszel megpróbálta megbontani a visegrádi országok együttműködését, ez azonban annyira sziklaszilárdnak bizonyult, hogy már az Európai Unió központjában is belátják: a visegrádiakat nem lehet átjátszani. Az értékelés után szinte órákkal maga Robert Fico szlovák miniszterelnök jelentette be, hogy hazája befogad hatvan menekültet. Magyarázkodott persze, hogy ezek „nem azok” a menekültek, akiket a kötelező kvóta alapján kellene befogadni, s különben is, Pozsony már 2015-ben önként vállalkozott arra, hogy otthont biztosít számukra, de azért meglehetősen fura lenne menekült és menekült között különbséget tenni.
Fico el akarja ugyan kerülni a látszatát is annak, hogy ő rúgná fel a visegrádi együttműködést, de a szlovák kormányfőnek megvan a magához való esze. Szemben korábbi, 2006-2010 közötti miniszterelnöki megbízatásával, ezúttal sokkal pragmatikusabb politikát folytat, amit az is jelez, hogy kabinetjébe Bugár Béla pártját, a Hidat is bevette. Fico nem akarja kockára tenni az Európai Bizottság és Pozsony viszonyát, a mag-Európához akar tartozni, s titkon (?) támogatja is Emmanuel Macron francia elnök azon elképzeléseit, amely szerint az EU motorját az euróövezeti országoknak kell alkotniuk. Fico múlt héten több forrás szerint is titkos megállapodást kötött Jean-Claude Juncker bizottsági elnökkel arról, hogy Szlovákia próbálja puhítani a V4-eket.
Bár a visegrádiak közül csak Pozsony ellen nem indult kötelezettségszegési eljárás a kvótaügy kapcsán, azért Prágát sem nevezhetnénk a V4-ek nagyon lelkes tagjának. Jóllehet Csehországban nem az euró a fizetőeszköz, így e tekintetben nem kötődik annyira az EU-hoz, mint Pozsony, de a mostani, Bohuslav Sobotka vezette kormánynak már kínos az, amit a budapesti és a varsói kormány művel. Csehország nem akar a magyar-lengyel tengelyhez tartozni. Sokszor hallhatjuk azt az érvet, amely szerint októberben az országban minden megváltozik, mert Andrej Babis kerül hatalomra. Bár a „cseh Berlusconi” valóban vehemensen elutasítja az uniós kvótákat, igazi üzletember, nem a saját pénze ellensége. Gazdaságpolitikája liberális, már csak emiatt sem várható gyökeres változás az ország külpolitikájában, s valószínűtlen az is, hogy olyan demokráciaellenes intézkedéseket hozzanak Prágában, mint Budapesten vagy Varsóban. A cseh és szlovák kormánypárti sajtóban sem olvashatunk olyan féktelenül boldog cikkeket a V4-ekről, mint itthon: ők belátják, a V4-ek mögött nincs valódi erő, egyikük sem az EU nettó befizetője, s a Brüsszelt becsmérlő kijelentésektől még nem válik számottevő fórummá.
De már megszokhattuk, hogy itthon a tények nem sokat nyomnak a latban, így várjuk az újabb kormányzati dicshimnuszokat a V4-ek páratlan együttműködéséről. Miért ennyire fontos ez? Mert Budapest tölti be a V4-ek soros elnöki tisztségét, s el kell adni a honi közvéleménynek, hogy a V4-ek fóruma világszerte megkerülhetetlen, így Magyarország a földkerekség legfontosabb államává lépett elő. Másrészt e harcias retorikával próbáljuk elleplezni, hogy esélyünk sincs az EU befolyásos államai közé tartozni.