- Bővül a fegyvertár a kövérség elleni harcban

- Akkor most vannak a ,,kövérséggyógyászok" és most jönnek melléjük a medikusok is?

Az egyetemi képzést, a ,,klinikai obezitológia" tantárgyat nem szabad összekeverni az "obezitológusok" képzésével. Fontos tudni, hogy két teljesen különböző dologról beszélünk. Míg az egyik az egyetemisták oktatását, addig a másik a már bizonyos (például belgyógyászati, kardiológiai vagy gyermekgyógyászati) alapszakvizsgával rendelkező orvosok szakvizsgára épített obezitológus képzését, licencvizsgáját jelenti.

- Miért van szükség obezitológusokra?

Az elhízás népbetegség, az elhízás és túlsúly a felnőttek mintegy kétharmadát érinti, s ezzel a világban a rendkívül rossz negyedik helyen állunk. Ennek ellenére a hatékony megelőzés és kezelés lehetőségei hiányoztak és ennek szervezeti feltételei sem voltak adottak. A háziorvosok sem tudták, kihez fordulhatnak konzultációra egy-egy elhízott beteggel kapcsolatban. Ezért éreztem szükségét, hogy kezdeményezzük egy államilag elismert licencvizsga létrejöttét, hogy olyan szakemberek képzése indulhasson meg, akik hitelesen képviselhetik az elhízásellenes küzdelmet, valamint a vizsga és képzettség nélküli ,,obezitológusok" kikerüljenek a rendszerből, és a betegek így valóban szakképzett kollégához fordulhassanak panaszaikkal. Ennek eredményeként ma már 52 - az Állami Vizsgabizottság keretei között - a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (MOMOT) által levizsgáztatott obezitológus dolgozik hazánkban.

- Mi az, amit az általános belgyógyászok, háziorvosok nem szoktak vagy nem tudnak elvégezni az elhízott betegek terápiájában?

- Az elhízás kezelése és gondozása meglehetősen időigényes és hosszútávú feladat, amely számos szakember összehangolt munkáját igényli. A háziorvosok mellől hiányoznak a dietetikusok, ugyanakkor tudjuk, hogy milyen sok beteget kell naponta ellátniuk. Az általános belgyógyászati szakrendelések profiljába sem tartozott az elhízott betegek gondozása, kezelése. A fogyással kapcsolatos feladatokat nagyrészt a betegre hárítják, miközben kevés segítséggel, iránymutatással látják el őket. Az elhízás sikeres kezelése és főleg gondozása élethosszig tartó folyamat, ezért rendkívül jelentős lépés az obezitológusok belépése.

- Melyek a tipikus kezelési hibák?

- A kezelési hibák egyik eleme szakmai kérdés, mivel sokan még mindig a zsírszegény diétákra alapoznak, miközben ez az elmúlt 20-30 évben egyértelműen kudarcot vallott. Ehelyett a jelenlegi irányelvek - ahogyan az általam alapított társaságom is - a szénhidrát bevitel korlátozását javasolják. A másik probléma a betegek oldaláról tapasztalható, ugyanis nagyon sokan irreális elvárásokkal keresnek meg minket. Nagyon gyors és drasztikus fogyást szeretnének, azonban ennek az egészségre káros veszélyei mellett hangsúlyoznám a „jojó” effektus megjelenését. Ez azt jelenti, hogy a gyors testsúly-vesztés után egy jelentős visszahízás következik be. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a nem szakemberek által vezetett fogyókúrákkal hosszú távon az elhízottak csak egyre súlyosabbak lesznek, azaz a sikertelen fogyókúrákkal lehet hosszabb távon a legjobban elhízni.

- Mit gondolnak rosszul az eredményes testsúlycsökkentés érdekében a betegek? Mit rontanak el?

- Az elhízottak számára a reális célkitűzés a fél év alatt mintegy 10 százalékos testsúlycsökkenés kell legyen, amit 1200-1500 kcal tartalmú étrenddel, és emellett rendszeres testmozgással lehet elérni. Ugyanakkor figyelni kell a táplálék megfelelő ásványi anyag és vitamin tartalmára is. Nagyon fontos a gyorsan felszívódó szénhidrátok arányának a csökkentése, és ezzel egyidejűleg a fehérje-bevitel növelése vezethet eredményre.

- Mi lesz jobb az obezitológia egyetemi oktatásával a betegek, illetve a gyógyítók számára?

- Hosszú utat kellett megtennünk, amíg társaságunk 10 éves munkájának és sok neves professzor közreműködésének eredményeként megszületett az európai viszonylatban is unikumnak számító egyetemi tankönyvünk. Következő lépésként pedig beterjeszthettem javaslatomat az egyetem felé a „klinikai obezitológia” képzés bevezetésére. A téma aktualitását, szükségességét jelzi az is, hogy az egyetem Kari Tanácsa egyhangúlag fogadta el kérelmemet. Célunk az, hogy a medikusokat egy olyan szemlélet kialakításához segítsük, hogy megértsék az elhízás kialakulásának, megelőzésének és kezelésének szakmailag, tudományosan megalapozott elveit, illetve kiemeljük a mozgásterápia szerepét is. Az egyetemi hallgatók ugyan vizsgáznak a tárgyból, de ahogy már említettem, ők nem lesznek rögtön obezitológusok, mert obezitológus csak végzett orvos - bizonyos szakvizsgára épített képzés után - lehet. A betegek számára pedig azért lesz hasznos, mivel nemsokára megjelenik majd a gyógyításban az a medikus generáció, amely már másként gondolkozik majd az elhízásról és annak veszélyeiről. Az elhízás eredményes kezelésével számos kísérőbetegség is javítható, mint például a magasvérnyomás betegség vagy a 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérzsírszint is. Éppen itt az ideje az elhízás problémakörét - beleértve annak nemzetgazdasági terheit is - rendkívül komolyan venni, s véleményem szerint ebben ez az új tantárgy bevezetése nagy előrelépést jelent.

Mitől félnek?

Egy amerikai vizsgálat során a megkérdezettek csaknem fele a ,,mitől fél a legjobban" kérdésre azt válaszolta: az elhízástól. Ez a félelem talán nem is alaptalan, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már évekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy az elhízás világszerte járványos méreteket öltött és már többen halnak meg a kövérség okozta betegségekben, mint éhezésben. Az európai országokban a lakosság 30-80 százaléka túlsúlyos. Az EU 27 országában ez mintegy 200 millió felnőttet jelent, akiknek a fele férfi. (Idősebb korban már a nők a kövérebbek.) A KSH egészségfelmérése szerint a magyar lakosság kétharmada túlsúlyos. Minél korosabb valaki, annál valószínűbb, hogy lenne oka fogyókúrázni.

Az elhízás eredetileg nem egyéb, mint a test zsírtöbblete. Az oka általában az, hogy az ember több kalóriát fogyaszt, mint amennyire a napi életviteléhez szüksége van. A kor előrehaladtával kevesebb kalóriára van szüksége a testnek, amit rendszerint nem követ a táplálkozási szokások változása. Az elhízottak mozgása elveszíti harmóniáját, ízületeik fokozott terhelésnek vannak kitéve, gyorsabban kopnak. A kövérek társadalmi beilleszkedését nehezíti, hogy velük szemben általában előítéletesek a ,,soványságkultusz” hívei. Az elutasítottságuk miatt csökken az önbecsülésük, ám érdekes módon a körükben mégsem gyakoribb a depresszió, mint a soványaknál.