A drónok alkalmazásának alapjait is elsajátítják a németországi ácstanulók, hogy testi épségük veszélyeztetése nélkül vizsgálhassák majd meg az épületek tetejének állapotát. Ez is segítheti őket egy esetleges új szakma elsajátításában.
Az elmúlt évtizedben, jelenleg és a jövőben az informatika és a robottechnika viharos fejlődésével olyan új foglalkozások születtek, születnek, amelyek korábban nem is léteztek. A magyar miniszterelnök és tanácsadói előtt azonban a múlt század '50-es, '60-as éveit idézőn "a kétkezi, keményen dolgozó kisember" képe lebeg, le, aki kalapáccsal, reszelővel állítja elő az "értéket". Ennek jegyében szűkítik a gimnáziumi férőhelyek számát és nehezítik a bejutást. Akik kívül rekednek, azokat az úgynevezett szakgimnáziumokba irányítanák, 14 évesen pályaválasztásra kényszerítve őket.
Ezekben az intézményekben alaposan megnyirbált óraszámban tanulnának a gyerekek közismereti tárgyakat. Jószerivel csak a választott szakmájukban tanulhatnának tovább, ha bármilyen főiskolára, egyetemre eséllyel jelentkezhetnének. Nem csoda, hogy a szülők igyekeznek gimnáziumba íratni a gyerekeiket, amíg még lehet.
A kormány a gazdaság igényeinek kielégítésére hivatkozik, csakhogy a szakoktatásba nem a legjobb képességű gyerekek jutnak be, és általában szakoktatónak sem az áll pedagógus fizetésért, aki akár külföldön, akár itthon, a piaci versenyben el tudja adni a tudását. Sajnos a tanműhelyek és a gyakorlati oktatást vállaló hazai kis és közepes vállalkozók sem feltétlenül a legkorszerűbb berendezésekkel dolgoznak. Mindennek következtében a fiatalok nagyjából a munkaerőpiacon eladhatatlan "tudással" kezdik meg a felnőtt életüket. Nemcsak az a baj, hogy tízezrek lesznek eleve munkanélküliségre vagy nem a papírjuk szerinti, a képzettségüknek nem megfelelő munkára ítélve, de a magyar gazdaság is még jobban lemarad a versenyben.
Emiatt mégsem tüntetnek tömegek az utcán, mert a gazdaság lassú agóniája nem látványos - hosszú évek múlva derül csak ki a pusztító hatás. Kalapács ide, reszelő oda.