Az amerikai Népakaratban azt olvassuk, hogy az Egyesült Államok postaigazgatósága fontos és a lovakat közelebbről érdeklő rendelet kibocsátására határozta el magát. A rendeletet már alá is írta a posta derék és lókörökben előnyösen ismert igazgatója, Conrad úr. A rendeletet minden postaszolgálatra beosztott ló előtt föl fogják olvasni. A rendelet azt mondja, hogy például a washingtoni postánál alkalmazott lovakat a Montgomery countyban levő farmra kell szállítani 30 napi szabadság élvezése szempontjából.
Megkérdezték — persze nem a lovak — Conrad postaigazgató urat, hogy nem tetszett-e egy kicsit megbolondulni, mikor ezt a rendeletet aláirta. Conrad ur mosolygott.
— Nem biz én. A legnemesebb emberi érzés, a humanizmus vezetett arra, hogy ezt a rendeletet kiadjam. Nem gondolja ön, hogy fenét érne a posta ló nélkül? Én hiába igazgatnám itt az expedíciót, ha nem volna ló, amely elhúzza a postakocsit az állomásra és onnan meg visszatérjen az érkező levelekkel, csomagokkal. Tehát a ló is éppen olyan fontos, szükséges postai alkalmazott, mint én. Én izzadok, de pihenek is. A ló is izzad, hát mért ne pihenne? Én nyaralni megyek. Mért ne menne a ló is? Nekem jól esik a nyaralás. Tán a lónak nem esik jól, azt hiszi? Egyenlő a terhünk, legyen egyenlő a megkönnyebbülésünk is. Igenis, az igazgatásom alatt álló posta négy lábra berendezett hivatalnokait 30 napi nyaralásra vitetem.
Így beszél, így tesz Conrad úr, az amerikai postaigazgató, mikor a lovakról van szó. Ha véletlenül az igazgatása alatt álló posta kétlábú alkalmazottairól van szó, talán akkor sem változik meg az eszejárása és nyíltan hangoztatja, hogy nemcsak őt, nemcsak a lovakat illetik meg az államköltséges nyaralás gyönyörűségei, hanem a szolgákat is. Conrad úrtól ez is kitelik.
De ha Conrad ur véletlenül a magyar királyi földmívelésügyi minisztérium székébe pottyant bele, mit csinál a humanizmusával? Mondjuk, hogy Conrad urat Darányi Ignácnak hívják. Conrad úr a lovak barátja valószínűleg megint ezt mondja:
Igenis, tervbe vettem, hogy a mezőhegyesi méntelep apaállatjait a siófoki fürdőre vitetem nyaralni. Ezek az állatok az állam szolgálatában éppen olyan fontos missziót teljesítenek, mint én. Nekem van vakációm, hát az apaméneknek miért ne legyen?
És nem lehetetlen, hogy a négylábú állami alkalmazottak vígan lubickolnának és pofozkodnának Siófokon, a kormány költségén. Senkinek se jutna eszébe, hogy ezért megorroljon a nagyszívű, lószerető miniszterre.
Népszava 1908. július 31.
