Rejtélyes körülmények között eltűnt, brutálisan megcsonkított áldozatok, elejtett bűnjelek, kigyulladó fák, nyomasztó titkok. Minden adott egy újabb közhelyes svéd krimihez. Kristina Ohlsson Beteg lelkek című kötete mégsem közhelyes, sőt: a második felére az embernek olyasféle érzése támad, mintha a legnagyobb kánikula közepén beültették volna egy kád jeges vízbe, és ő egyszerűen nem tud kiszállni, pedig már minden porcikája reszket.
Noha horror-regényként aposztrofálják, a Beteg lelkek inkább pszichothriller, annak is a legbosszantóbb változata: ebben a könyvben semmi sem kézenfekvő, s ami igen, az bizonyára szemfényvesztés. Épp ettől működik olyan jól: hiába gyűjtögetjük az információmorzsákat, hiába keressük a kapaszkodókat, percről percre más fénytörésben tűnnek fel a szereplők és az események, mi pedig éppoly távol vagyunk a megfejtéstől, mint az elején. Ohlsson kicsit evidensnek is veszi itt-ott, hogy ilyen mesterien képes bonyolítani a szálakat, s valamit, amin fejezetek óta agyalunk, megold egy kósza félmondattal. Ezt leszámítva a Beteg lelkek épp olyan, amit a címe sugall: sötét, bizarr és kegyetlen történet, feloldozás nélkül. S milyen jó ez így!
