- Hát itt meg mi van? - kérdezi a sarki kocsma előtt dohányzó fiatalember a mellette állót, és azzal a tekintettel méregeti az este tizenegykor molinók kifeszítésével bajlódókat, amilyennel az ember rendszerint az állatkerti tapírketrec előtt találkozik.
- Tüntetnek a kocsmák ellen - mondja a másik, és belekortyol a sörébe.
- Viccelsz - leheli szelíden az első, majd a megerősítésre ingatni kezdi a fejét: - Ellentüntetést kéne szerveznünk.
Aztán újra rágyújtanak.
Csütörtök késő este történik mindez, az Élhető Erzsébetváros Facebook-csoport szervezésében zajló figyelemfelhívó vonulás kezdetekor. A bulinegyed elviselhetetlen közállapotai ellen lázadókat úgy lehet megkülönböztetni a bulizóktól, hogy néhányan közülük láthatósági mellényt viselnek, és nincs a kezükben alkohol. Amúgy a két tömeg szinte egybefolyik a pesti Nagykörút közelében lévő Akácfa utcában.
Lényegében minden épület földszintjére kocsma települt, a közönség - eleget téve a vonatkozó törvénynek - kijár az utcára dohányozni. A több kibelezett régi házat is felölelő óriási szórakozóhely előtt pedig több százan álldogálnak-üldögélnek-iszogatnak-beszélgetnek-szerelmi bánatukban zokognak-örömükben kurjongatnak. Ráadásul innen indulnak a korlátlan fogyasztással kecsegtető, roppant népszerű éjszakai kocsmatúrák is. A hullámzó tömeg átelleni végén, a Wesselényi utca sarkán nagyjából kétszáz helybeli toporog: tüntetni készülnek a buliturizmus ellen.
A demonstráció útvonalát végig rendőrök vigyázzák. A szervezők nem győzik hangsúlyozni: milyen érdekes, ehhez az éjszakai vonuláshoz bejelentés és hatósági biztosítás szükséges, bezzeg amikor a kocsmatúrák útvonalán masíroz végig ötven-száz ember minden éjjel vagy tucatszor, ahhoz senkitől sem kell engedélyt kérni. Sőt, ha kihívják is a rendőröket vagy a rendészeket a szüntelen óbégatás, vizelés, hányás, szemetelés miatt, valahogy senkinek sem akaródzik mozdulni.
Mellesleg a hangosítást nem engedélyezte a rendőrség, így aztán egy árva bömbibe kiabálnak bele a szónokok. Aki hallja, adja át: követelik a vendéglátóhelyek záróráját ezen a területen megszüntető 2013-as önkormányzati rendelet eltörlését, a pihenéshez való jog érvényesítését, és hogy a fideszes polgármester foglalkozzon végre a bajukkal. (Vagy legalább árulja el, miről beszélt, amikor a Magyar Nemzetnek nyilatkozva azt mondta, ő már tárgyalt a civilekkel.) És nem, nem hajlandók elköltözni, itt akarnak élni, de nyugton. Ahogyan a négyszáz kocsma hirtelen idetelepülése és a felvirágzott buliturizmus előtt éltek, úgy öt-hat évvel ezelőtt.
Aztán nekiindulnak a Wesselényi utcának, ballagnak az úttesten a feliratok mögött, miszerint Csend!!! meg Elég volt! Olykor feltűnik egy-egy ordibáló angol csapat, egyébként békés minden. A közönség jön-megy, dohányzik, fogyaszt - kábé akkora a tömeg, mint a Váci utcában egy nyári hétvégén, délután négykor.
Éjfél van nagyjából.
A Kazinczy utcáig tart a menet, ott már lépni alig lehet az emberektől, de kedélyes a hangulat. A felvonulók angolul magyarázzák a külföldieknek, "what for" a felvonulás, egy dán a kriglijébe kapaszkodva gratulál, csak így tovább.
Aztán integet a tüntetőknek, akik szép csendben hazabaktatnak.