A drónok iránt sok szektor érdeklődik, kezdve a hadiipartól az e-kereskedelemig, a televíziótól a rendőrségig. Ugyanakkor kiderült, nagy segítséget adhatnak a mentőszolgálatoknak is. Egy svéd kutatás szerint a drón, amely olyan defibrillátort visz, amelyet mindenki kezelni tud, átlag 16 perccel korábban ér oda a beteghez, mint a hagyományos mentőszolgálat. Az erről szóló tanulmányt a stockholmi Karolinska Intézet újraélesztési tudományokkal foglalkozó központjának kutatói írták és a Journal of The American Medical Association-ben (JAMA) jelent meg.
A tanulmány rámutat arra, hogy az Egyesült Államokban évi 100 ezer emberből 55-nek áll meg a szíve évente kórházon kívül, és közülük csak 8-10 százalék marad életben. Jacob Hollenberg, a központ igazgatója a Guardiannek nyilatkozott a témáról: „Nyugaton a szív leállása a halál egyik legfőbb oka. Minden perc, sőt, minden másodperc számít. 10-12 perc elteltével gyakorlatilag nincs már rá esély. Egy defibrillátor használata az első percekben óriási lehetőséget jelent. A mentők megérkezési idejének javítása nem elegendő. Tíz betegből átlagosan egy éli túl.”
A szakemberek a kísérletben bemutattak egy drónt, amelyet a svéd állami szállítási ügynökség épített. A 8 propelleres drón 5,7 kilogramm, az automatizált defibrillátoré 763 gramm. Maximális sebessége 75 km/óra. Stockholm északi részén egy tűzoltó laktanyában helyezték el. 2016 októberében 18 alkalommal vette igénybe két erre kiképzett pilóta. Az irányításhoz GPS-t használtak egy 10 kilométeres környezetben, ahol 2006 és 2014 között számos szívmegállást regisztráltak.
A drón hívása és elküldése között átlagosan 3 másodperc telt el, míg a mentőknél ez 3 percet vett igénybe. A drón hívása és megérkezése között eltelt idő átlagosan 5 perc 21 másodperc volt, míg a mentőé 22 perc. A drón tehát átlagosan 16 perc 39 másodperccel korábban érkezett a helyszínre, mint a hagyományos mentő, átlag 3,2 km távolságra.
A Guardian ugyanakkor rámutatott a kísérlet korlátaira: lehet, hogy a forgalom a 2006-2014-es időszakhoz képest megváltozott és a tanulmány nem foglalta magába, hogy az újraélesztésben milyen arányban vettek részt mentősök és civil járókelők.
Hollenberg, aki szerint a defibrillátort könnyebb kezelni, mint egy poroltót, reményét fejezte ki, hogy a drónokat két éven belül be lehet vetni az egészségügyi ellátásban. Addig nagyobb léptékű kísérletet kell még végezni és megszerezni a repülési hatóságok engedélyét, ugyanis a jelenlegi svéd törvények szerint a drón csak olyan távolságra repülhet, amely még a külső operátor látóterén belül esik.
Az igazgató szerint a drónokat más esetekben – például közúti balesetnél, vagy allergiás rohamnál – is igénybe lehet majd venni.
A londoni Royal College of Medicine sürgősségi osztályának munkatársa, Adrian Boye a New Scientist-nek adott interjúban érdekesnek nevezte a svéd kísérletet, de szerinte nagyobb figyelmet kellene fordítani emberek újraélesztésre való kiképzésére.
Számos nagyvárosban, köztük éppen Londonban és Stockholmban, működnek olyan mobil-applikációk, amelyek riaszthatják az újraélesztést végzőket a beteg közelében. Ezt a célt szolgálja például a 18 nyelven működő Staying Alive androidos alkalmazás, amely megjelöli a legközelebbi automata defibrillátorokat. (Több mint 80 ezer készüléket regisztráltak rá világszerte). Ezen applikáción belül létezik a Bon Samaritain opció, amelyre feliratkozhat bárki, aki képes a sürgős segélynyújtásra, hogy minél gyorsabban elérhessék őt.
