Az állam, a hatalomgyakorlás szervezete akkor tölti be rendeltetését, ha meg tudja teremteni a társadalmi jólét feltételeit. Mit kell tennie ennek érdekében? Jó közérzetet teremteni! A jó közérzet alapja a biztonság! Aki tudja, mit tegyen a boldogulásért, s ha megteszi, valóra válnak tervei, aki érzi, mindig van kire támaszkodnia, az biztonságban tudhatja magát. Aki biztonságban van, annak jó a közérzete, joggal érzi magát gazdagnak, és szívesen segít másokon. Igazi láncreakció indul be. Egyre nő azok száma, akik biztonságban érzik magukat. „Mindenki szem a láncban.”
Az állam csak akkor képes beindítani a társadalmi jóléthez elvezető láncreakciót, ha nem válik a hatalom eszközévé. Ha az állam a hatalom kiszolgálójává válik, senki nem érezheti magát biztonságban.
Meg kell osztani a hatalmat, hogy ne legyen képes maga alá gyűrni az államot. A hatalommegosztás klasszikus formája a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elkülönülése. Ha a hatalommegosztás rendje felborul, csak a hatalmasoknak jut a bőség kosarából. Ez történik ma Magyarországon.
A végrehajtó hatalom megszállása
A végrehajtó hatalom teljes megszállása volt az első és talán a legfontosabb lépés ahhoz, hogy a Fidesz kialakítsa az új pártállamot. Ezt a feladatot igen rövid idő alatt, jó minőségben végrehajtották, lecserélve nemcsak a teljes vezetői garnitúrát, hanem a személyzet túlnyomó többségét is, a portásig. A feladat végrehajtását megkönnyítette az előző kormányzat által elfogadtatott törvény, amely az új kormány létrejöttével – végkielégítés és felmentési idő nélkül – megszüntette az állami vezetők megbízatását. Szintén kézhez kapták a csúcsminisztériumok Sárközi Tamás által kidolgozott koncepcióját. Létrehozásukhoz meg kellett szüntetni a régi minisztériumokat. Átszervezéssel bárki elküldhető. Kiegészítésül a parlament megteremtette a köztisztviselők indokolás nélküli felmentésének lehetőségét, amelyet – miután a rendelkezések több hónapos alkalmazás után alkotmányellenesnek bizonyultak – felváltott a bizalomvesztés intézménye. Az ügy lezárásaként bevezették: az öregségi nyugdíjra jogot szerzett minisztériumi dolgozó csak a miniszterelnök engedélyével dolgozhat tovább. A régi gárda szinte nyomtalanul eltűnt. Aki maradhatott, az általában részt vett a megszállás előkészítésében. Az újaknál garantált a párthűség. Szakértelmükre nincs is szükség. Végrehajtóként dolgoznak, miután a döntéseket nem a minisztériumokban hozzák. Az új kormányzati struktúrában minden fontos ügy a Miniszterelnökség, így közvetve a miniszterelnök kezébe került. Nincs pénzügyminiszter és pénzügyminisztérium, mint ahogy nincs valóságos gazdasági helyzetre épülő költségvetése sem az országnak. A miniszterelnök korlátlanul és ellenőrzés nélkül költekezhet.
A törvényhozói hatalom megszállása
A törvényhozó hatalom erodálása volt a második, nem kevésbé fontos lépés ahhoz, hogy a Fidesz kialakítsa az új pártállamot. Miután a törvényhozás kormánypárti oldala és a végrehajtó hatalom irányítói a választásokon győztes pártból kerülnek ki, szándékaik, politikai céljaik nem különböznek. A két hatalmi ág klasszikus viszonyát az elnevezések jól tükrözik: a végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalom ellenőrzése alatt áll. Feladata megvalósítani a törvényhozó hatalom által meghatározott feladatokat. A törvényhozó hatalom a kormány előterjesztésére hozza meg döntéseit. Felborul a rend, amikor a végrehajtó hatalom maga alá gyűri a törvényhozó hatalmat. Ez történt hazánkban is. A törvényjavaslatokat – előzetes egyeztetések lefolytatása nélkül, hatástanulmányok hiányában – nyújtja be a miniszterelnök által „megbízott” országgyűlési képviselő. Az ellenzéki képviselők által benyújtott törvényjavaslatok nem kerülhetnek az Országgyűlés napirendjére. Az ellenzéki módosító indítványok megtárgyalását a kormánypárti képviselők megakadályozzák. Az új házszabály lehetővé teszi, hogy a törvényjavaslatot – a benyújtásától számítva – egyetlen nap alatt elfogadja az Országgyűlés. Nincs idő még a javaslat elolvasására sem, nemhogy a megvitatására.
Az országgyűlés elnöke állig felfegyverzett őrség főparancsnokaként korlátlan felhatalmazást kapott az ellenzéki képviselők megregulázására, a parlamenti nyilvánosság korlátozására, a sajtó képviselőinek a kitiltására az Országház épületéből.
Az Országgyűlés stratégiai kérdésekben nem hoz döntést. Gyakorlatilag lemondott az ország költségvetésének megállapításáról, korlátlan felhatalmazást adva a kormánynak a közpénzek ide-oda csoportosítására, tetszés szerinti elosztására.
A bírói hatalom megszállása
A bírói hatalom kisajátítása a harmadik és a legnehezebb lépés ahhoz, hogy a Fidesz kialakítsa az új pártállamot A bírói hatalom megszállása a garancia az új pártállam zavartalan működtetésére. E feladat megoldásához változtatni kellett a közigazgatás megszállásának receptjén. Az átszervezés és a nyugdíjazás e területen is szép eredményeket hozott. A Legfelsőbb Bíróság akadékoskodó elnökétől úgy szabadult meg a hatalom, hogy kicseréltette az Országgyűléssel a névtáblát Kúriára. 2011-ben az Országgyűlés létrehozta az Országos Bírósági Hivatalt, amelynek elnöke döntő szerepet játszik a bírói kinevezésekben, felmentésekben és a fegyelmi ügyekben. Visszafordították a bírósági reformot, amelynek fontos eleme volt, hogy a bírósági igazgatásból kivonul a közigazgatás, szerepét átveszi a túlnyomó részt bírók által választott testület. A bírósági szervezet is átalakult, a járási és a megyei bíróságok helyébe a törvényszékek és az ítélőtáblák léptek. Az átszervezés jogcím volt a vezetőváltáshoz. Az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez kötött kötelező nyugdíjazás biztosítja a bírók folyamatos kicserélésének lehetőségét. A kötelező nyugdíjaztatás első kísérlete alkotmányellenes megoldásnak bizonyult 2012-ben, ám a már elküldött bírók jogviszonya nem állt helyre. Az Alaptörvény módosítása pedig mindent megoldott: a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig – hatvanötödik életév – állhat fenn.
A bírói hatalom semlegesítéséhez új eszközöket kellett bevetni. A látszat fenntartása mellett kellett garantálni a hatalomban lévők biztonságát. Az Alaptörvény megoldotta ezt a feladványt is. Látszólag minden rendben: "A bírák függetlenek, csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak." Új megoldásként az Alaptörvény meghatározza a bírósági jogértelmezés szempontjait: "A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak." Az Alaptörvény megteremti a bírói döntések alkotmánybírósági felülvizsgálatának lehetőségét: az Alkotmánybíróság "alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját". Miután az Alaptörvény szerint rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni, egyik bíró egyik ítélete sem lehet biztonságban. A történeti alkotmány vívmányai csak az Alkotmánybíróság döntéseiből ismerhetők meg. E szabályoknak nincs pontos katalógusa. Nem mellékesen a jogértelmezés szempontjait meghatározó rendelkezés minden fogalma értelmezésre szorul.
Nem mindegy az sem, hogy a bíróságok milyen "minőségű" törvényeknek vannak alárendelve. Az Országgyűlés bármelyik ügyben hozhat – mint ahogy számos esetben hozott is – személyre szabott törvényt, vagy állapíthat meg az általános szabályoktól eltérő, egy adott ügyre szabott eljárási szabályokat. Nem lényegtelen, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke kijelölheti az eljáró bírót. Végül, de nem utolsó sorban, a legfőbb ügyészen múlik, mely büntető ügyben lesz vagy nem lesz bírósági tárgyalás.
A parvenük uralma
A magyarok története nagyon hasonlít a holló és a róka történetéhez. A szabadságnak kicsi volt a becsülete. Könnyen hullott a Fidesz ölébe. A magyarok soha nem érezhették, súlya van szavuknak. A választók bevonása a hatalom gyakorlásába a demokratikus jogállam kialakításakor is elmaradt. A közvetlen hatalomgyakorlás, a népszavazás sem a helyi közügyek, sem az országos kérdések eldöntésénél nem vált gyakorlattá. Miután hazánkban a hatalom kijátszásának sokkal erősebbek a hagyományai, mint a döntéshozatalban való részvétel felelősségének óhajtása és vállalása, nem volt nehéz elhitetni a választókkal, ismét eljött a vezér, aki – ha kellő felhatalmazást kap – tudja, mit kell értük, helyettük és nélkülük tennie.
Orbán megkapta a felhatalmazást. Ki is használta. Megteremtette a Jó Államot, melyben ő és cinkostársai gazdasági hatalommá konvertálhatták politikai hatalmukat. Kövér László még négy évet kér a választóktól, hogy befejezhessék, amit elkezdtek.
Kövér László tudja, mit akar: ha a kutyabőrökön megszáradhat a tinta, s elkészülhetnek a családi címerek, unokáink és azok unokái az Orbán, Szíjártó, Rogán, Lázár, Mészáros, Kósa, Kövér, Széles dinasztiák földjein, gyáraiban, bányáiban, üzleteiben lehetnek közmunkások.
