Már megbeszéltük az interjú időpontját, amikor arra kért, hadd nézze meg az úszódöntők egyikét. Amíg a szám tartott, mögötte álltam. Nem szégyen: nálam jobbak is álltak Mark Spitz mögött, nem is kevesen...
- Mr. Spitz, hányadszor meséli el már az 1972-es olimpia úszóversenyein – nem mellesleg: hét világrekorddal – szerzett hét aranyérmét?
- Ezt tényleg nem tudom összeszámolni. Ami biztos: negyvenöt éve mesélem. Főként az idősebbeknek.
- Ezt miért tette hozzá?
- Mert a fiatalabbaknak már Michael Phelps mesél.
- Netán már unja is újra és újra feleleveníteni a régi történetet?
- Nem, egyáltalán nem. Elvégre az életem nagyon fontos részéről van szó. Arról nem beszélve, hogy a hetvenkettes olimpia után ismertem meg feleségemet, Suzyt (aki ott ült mellette az interjú alatt – a szerk.).
- Azt hallottam, már az 1968-as olimpiára is úgy készült, hogy legalább hat aranyat nyer. Aztán csak két váltógyőzelem sikerült...
- Akkor még túl fiatal voltam.
- Hetvenkettőben viszont a 100 és 200 méteres gyors- és pillangószámban, valamint három stafétában aratott. A gyors- vagy a pillangóúszást kedvelte-e jobban?
- Mindkettőt szerettem, hiszen mindkettőben világrekorder és olimpiai bajnok voltam.
Fotó: AFP/Andrew Ross
- Az aranyakért vagy a csúcsokért úszott Münchenben?
- A győzelmekért. A hét rekord csak ráadás volt.
- Ki volt az ön Mark Spitze? Úgy értem, akadt-e példaképe?
- Nem volt ideálom. Bár a magyar származású Johnny Weissmullert nagyra tartottam öt olimpiai aranyérme, valamint a mindenütt kedvelt Tarzan-filmek miatt.
- Úgy tudom, van ennél erősebb magyar szál is az életében...
- Zádor Ervin volt az úszóedzőm két évig.
- Ha ő nincs, akkor nincs kilenc olimpiai aranyérme sem?
- Azt nem tudhatom. De Zádor része volt az életemnek és a karrieremnek. Nagyszerű embert, igazi gentlemant ismertem meg benne. Ezért is lettem a narrátora annak a dokumentumfilmnek, amely az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulójára készült Freedom's Fury címmel, és a melbourne-i olimpia magyar–szovjet vízilabda-mérkőzését dolgozta fel. Mint ismeretes, a 4-0-ás találkozón Zádor vére festette pirosra a vizet, miután Prokopov könyöke eltalálta későbbi trénerem szemöldökét.
- Ez maga a történelem. Ahogyan – minden túlzás nélkül – az ön parádés pályafutása is. Mikor kezdődött a nemzetközi karrier?
- Kilencszáz-hatvanötben, a Maccabi Játékokon. Akkor szerepeltem először külföldi versenyen, és öt aranyat nyertem.
- Abban az évben a magyar fővárosban nyári Universiadét rendeztek. Apropó, hogy érzi magát Budapesten?
- Remekül.
- Miért?
- Mert nem kell úsznom.
- Hatvanhét évesen beugrik néha még a medencébe?
- Hetente háromszor, de csupán az egészségem megőrzése miatt. Az úszást én már csak nézni szeretem.
- Meg kommentálni. Elvégre a Globo televízió szakértője a világbajnokságon.
- Az voltam már a riói olimpián is.
- A brazil tévéhez futballszakértő passzolna...
- Ha hiszi, ha nem: a nyolcvanas, kilencvenes években futballedző voltam Glenn Freyjel és Don Henleyvel, az Eagles együttes alapító tagjaival együtt.
- Muzsikált a labda...
- Az Michael Jordan kezén, valamint Pelé lábán muzsikált igazán.