- Milyen az asztal másik feléről képviselni az oktatás ügyét?
- Élvezem ezt a munkát, persze az iskolaigazgatást is nagyon szerettem. Úgy látom, hogy a jelenlegi tankerületi központokból és a Klebelsberg Központból álló fenntartói rendszerrel jó az irány, ebből a székből többet tudok tenni az oktatásért. Korábban többször kritizáltam a Kliket, ezt vállalom. De már nincs Klik, a mostani pedig egy működőképes modell. Az egyik legfontosabb célom, hogy egy olyan fenntartói rendszer jöjjön létre, amely a gyerekeknek a legjobb; hogy minden diák megkapja a szükségleteinek megfelelő oktatást, felkészítést. Szeretném, ha minél igazságosabb lenne a rendszer.
- Vannak olyan konkrét folyamatok, amelyek ebbe az irányba mutatnak?
- Rengeteget foglalkozunk például a gyógypedagógiai képzéssel. Több felmérés is készült arról, hogyan lehetne javítani az intézmények gyógypedagógus-ellátottságán. A kormány is lépett, idén 3,8 milliárd forintot, a következő évben 1,9 milliárdot fordítanak arra, hogy gyógypedagógusokat, illetve a szakszolgálatokban dolgozó kollégákat vehessünk föl. Folyamatosan egyeztetünk a gyógypedagógusokat képző intézményekkel is.
- A köznevelési törvény lex Taigetoszként elhíresült módosításával kapcsolatban épp az az egyik legnagyobb félelem, hogy jövő szeptemberben, amikor a módosítás életbe lép, még nem lesz elég gyógypedagógus, mégis elveszik a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekektől azt a lehetőséget, hogy mentesítést kapjanak a hagyományos osztályozás alól azon tantárgyak esetében, amelyekben nehézségeik vannak.
- Ez nálam is kiverte a biztosítékot. Mármint az ellenzéki oldal által kitalált lex Taigetosz megnevezés. Nagy csúsztatások hangzottak el az ügyben. Az első, amit le kell szögezni: a sajátos nevelési igényű, vagyis az SNI-s gyermekek mentesítése megmarad. Ehhez senki nem nyúlt. A módosítás a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő, vagyis a BTMN-es gyermekekre vonatkozik. A módosítás 2018 szeptemberétől, felmenő rendszerben kerül bevezetésre, vagyis azoktól, akiknek most BTMN-es papírjuk van, és fel vannak mentve valamely tárgyból az értékelés alól, senki sem veszi ezt el. Akiknek eddig felmentésük volt, azoknál továbbra is megmarad. Az egésznek egy alapos oka van: mi abban hiszünk, hogy nem szabad a felmentések mögé bújni azoknál a gyermekeknél, akik egyébként fejleszthetőek. A fejlesztés ideje alatt a BTMN-eseknél is megmarad a hosszabb felkészülési idő, megmarad a lehetőség, hogy esetleg szóban feleljenek írásbeli vizsga helyett. Az egyedüli dolog, ami nem marad meg, a lehetőség, hogy hátra dőlhessenek, mondván, ők nem kapnak osztályzatot.
- De most is értékelik őket, csak nem egytől ötig terjedő skálán, hanem írásban.
- Több helyen előfordul, hogy írásbeli értékelést sem kapnak. Sőt olyanról is tudok, hogy a BTMN-es diákok be se járnak az osztályba, „úgysem kap jegyet” alapon. Ezt akarjuk megszüntetni. A BTMN-eseket hatékonyan lehet és kell fejleszteni. Erről szól ez az egész.
- Több szakértővel is beszéltem erről, ők sem a mentesítés hívei, ám attól tartanak, hogy úgy szűnik meg a felmentés lehetősége, hogy nincs biztosítva a megfelelő szakmai háttér, nincsenek kidolgozott programok, nincs elég gyógy- és fejlesztőpedagógus...
- 2018 szeptembere szerencsére messze van még. A gyógypedagógus hallgatók számára jelentős vonzerőt jelent reményeink szerint a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj Program. Esetükben az ösztöndíj nem csupán a képzést elkezdők számára elérhető, hanem kiterjesztettük a felsőbb évfolyamos hallgatók számára is. Abban bízom, hogy növekedni fog a szakemberek száma, hiszen a képzési helyek is bővülnek most szeptembertől, ezáltal emelkedik a felvehető hallgatók száma is. Való igaz, nagy hiány van gyógypedagógusokból, de érdekes módon a végzettek száma alapján nem kellene, hogy ekkora hiány legyen. Ezért tartjuk fontosnak azt is, hogy aki már végzett, de valamiért nem a végzettségének megfelelő munkakörben dolgozik, újból visszatérjen a pályára.
- Lesz jövő szeptemberre elég gyógypedagógus?
- Gyógypedagógusból jövőre még nem lesz elég. De biztos, hogy javulni fog a helyzet. A már említett 3,8 milliárd forint 800 fő felvételét teszi lehetővé, a jövőre esedékes 1,9 milliárd pedig még 400-ét. Másfél év alatt mindenképp szeretnénk újabb 1200 szakembert bevonni a rendszerbe. Ugyanakkor át kell alakítani magát a tanítóképzést is, hiszen az ő esetükben is fontos, hogy minél előbb felismerjék a gyermekeknél a problémát, és megfelelő szakemberhez irányítsák az érintett diákokat. Ugyanezt az óvodapedagógus-képzésekben is szükséges lenne megcsinálni. Minél hamarabb elindulhat a fejlesztés, annál hatékonyabb.
- Nem csak gyógypedagógusból van hiány. Egy nógrádi iskolában előfordult, hogy a rajztanár tanít angolt, mert nincs nyelvtanár. Több példát is lehetne sorolni.
- A hátrányos helyzetű térségekben szeretnénk jobban motiválni a végzős hallgatókat, a már említett Klebelsberg Ösztöndíj az egyik eszköz erre. Tervezzük, hogy újabb pótlékkal ösztönöznénk a hátrányos helyzetű térségekben végzett nevelő-oktató munkát. Az önkormányzatokkal is próbálunk egyeztetni, például szolgálati lakások tekintetében. Továbbá szakszervezeti érdekvédőként is javasoltam, hogy engedjük be a Bsc (a Bologna-rendszerű képzések legalsó foka, alapképzés – a szerk.) diplomával rendelkezőket a rendszerbe, most ez is megvalósult.
- Szakszervezeti vezetőként az iskolaigazgatók érdekeit is képviselte. Nemrég Solti Péter, a Klebelsberg Központ elnöke is elismerte, hogy az igazgatóknak valóban kisebb a mozgástere, mint a központosítás előtt. Ön hogy látja?
- Elnök úr arra utalt, hogy bizonyos intézményvezetők élik így meg, ugyanakkor a lényegi döntéseket az intézményvezetők hozzák. A tavalyi helyzethez képest, amikor még „nagy Klik” volt, sokkal nagyobb az önállóságuk. Látják a költségvetésüket, beleszólhatnak annak tervezésébe, havi, kéthavi elszámolást is kapnak. Gyakorlatilag ők határozzák meg, hogy kit vesznek föl, a helyetteseiket is ők választják ki. A szakmai önállóságuk pedig abszolút megvan. A saját kereteiken belül megvan a megfelelő mozgásterük.
- És ki határozza meg, hogy ki kerül az igazgatói székbe? A hírekből úgy tűnik, a tantestületek véleményét sokszor figyelmen kívül hagyják.
- Az erős túlzás, hogy sokszor. Körülbelül 440-450 kinevezésből talán hat olyan eset van, ahol valami problémát érzékelünk. Sok szempontot kell figyelembe venni egy igazgatói kinevezésnél. Saját tapasztalataim alapján tudok mondani olyat is, hogy a tantestületben kényelmi szempontok szerint teszik le a voksukat valamelyik jelölt mellett. Tudok olyan helyzetet is, ahol nagyon szerették az igazgatót, de évente egy-egy tárgyból akár több mint 100 elmaradt óra volt. Ez szakmailag igencsak kifogásolható. Egy igazgatóválasztásnál a szakmai szempontok a legfontosabbak. A tantestületek nagy része egyébként alapos szakmai álláspontot képvisel.
- Gondolom, azért azzal ön is egyetért, ha egy olyan személy kerül az igazgatói székbe, akit a tantestület jelentős hányada elutasít, többet árthat, mint használhat a szakmai munkának.
- Elsőre azt mondom, hogy igen. Ugyanakkor több olyan iskoláról tudok, ahol az igazgatóval elégedettek a kollégák, de sokkal jobban is működhetne az intézmény. Ha le tud tenni valamit az asztalra egy másik intézményből érkezett vezető, elnyerheti a tantestület megbecsülését. A kívülről érkezőknél sok esetben csak egy év lett a megbízás, mint például most a budai Szabó Lőrinc Gimnázium esetében. Egy évre szól a megbízás, meg kell nézni, mi történik.
- A Pedagógusok Sztrájkbizottságával tartja a kapcsolatot?
- Igen, és azt gondolom, hogy jó a kapcsolatunk. Az óraszámokkal kapcsolatban ugyan van egy kis nézeteltérés, de azt érzékelem, hogy értik, miért küzdünk, hiszen vannak pozitív eredmények. Sikerült elérni a pótlékok középre emelését, ami komoly előrelépés. Szeptembertől az igazgatók saját maguk differenciálhatják az osztályfőnöki és a munkaközösség vezetői pótlékokat.
- Az óraszámokkal kapcsolatos vita, ha jól tudom, elsősorban arról szól, hogy egyes tanárok heti 22 órát, mások 26 órát tartanak, ugyanannyi pénzért. Ezen hogyan változtatnának?
- Úgy lehetne ezen javítani, hogy meghatározunk egy kötelező óraszámot. A Klebelsberg Központ oldaláról Solti Péter elnök úrral megtettük az erről szóló javaslatunkat az államtitkárság felé, mi heti 24 órában állapítanánk meg a kötelező óraszámot. Azt gondolom, hogy ebben lehetséges elmozdulás, bár most szeptembertől ez már nehezen tudna megvalósulni, hiszen az előzetes tantárgy-felosztások már elkészültek. De azt látom, hogy erre megvan a hajlandóság, remélem, hogy ezt a szakszervezetek is el tudják fogadni.
- Ősztől esedékes a pedagógus béremelés utolsó, 3,5 százalékos szakasza is. Ezt differenciáltan kapnák meg a tanárok, ám a differenciálás szempontjairól keveset tudni.
- A szempontokat nem mi határozzuk meg, az teljes mértékben az intézményvezetőkre van bízva. Részünkről az a kérés – mert mi nem utasítunk, hanem kérünk –, hogy a tantestületekkel, szakszervezetekkel ezeket a szempontsorokat egyeztessék. Mi iránymutatásokat adtunk, hogy miket kellene, lehetne figyelembe venni, például ki milyen évfolyamon tanít, mennyi hátrányos helyzetű gyereke van az osztályban, milyen feladatokat lát el, stb. Nagyon fontos, hogy megvédhető legyen a szempontsor, ez is egy elvárás. Nem szubjektivitáson, hanem objektivitáson kell, hogy alapuljon. De lehetősége van az igazgatónak arra is, hogy mindenkinek egyforma összeget határozzon meg a rendelkezésre álló keretből.
