Széchenyi Aladár gróf pár héttel ezelőtt az „egyke" okairól cikkezett a „B. H."-ban. Cikkére válaszolt a Népszava is. Kimutattuk, hogy az egy gyermekrendszert előidéző ok a törpebirtok terjeszkedni nem tudása, a latifundiumok, a papi birtok, amelyek arra kényszerítik a földjén megélni alig tudó kisbirtokost, hogy gyermekei számát apassza, nehogy bizonytalan megélhetésnek tegye ki a fölaprózott földecskén élő örököseit. A kormányozható gólya grófi föltalálója a „M—g"-ban felel ezekre az állításokra.
Szerinte a földhiány csak lokális ok, mert néhány helyi természetű, elszórt tünet azt bizonyítja, hogy az egy-gyermek rendszer ott is előfordulhat, ahol a kisbirtok terjeszkedhetik.
Az egykének igazi, általános okát — írja aztán — Somogy vármegye 1891-ben, tehát tizennyolc évvel ezelőtt már tudta. Ugyanis akkor küldött ki a vármegye közigazgatási bizottsága első ízben egy bizottságot az akkori tanfölügyelő, Kovács Sebestyén Gyula elnöklete alatt, hogy kutatná ki a lakosság kedvezőtlen szaporodásának okait?
A kiküldött bizottság jelentésének egy része így hangzik:
Népünknek a természet örök törvényei ellen való eme küzdelmét főleg azon anyagi érdek sugalmazza, hogy az apai birtok megosztását lehetőleg meggátolja, a család megélhetését könnyítse és csekélyebb számú maradékának minél előnyösebb helyzetet biztosítson. Vizsgálódásainkat arra is kiterjesztvén, hogy vajon népünk emez erkölcstelen üzelmei mely időkre vezethetők vissza s illetőleg mikor vették azok kezdetüket, azon meggyőződésre jutottunk, hogy az 1850-es évek előtt a szóban forgó községeknek anyakönyvei még rendes szaporodást mutatnak, csak azóta nő a szaporátlanság évről-évre, kezdetben lassanként, újabban óriás léptekkel, ami arra enged következtetni, hogy a bűn a volt úrbéres vagyona fölötti önrendelkezési joggal, a birtokföldarabolási szabadsággal egyidejűleg veszi kezdetét.
Mindenesetre fájdalommal kell konstatálnunk, hogy ezen bűn terjedésénél kevésbé visz szerepet a szükség nyomasztó érzése, mint az erkölcsi érzéknek úgyszólván teljes hiánya, mert minél vagyonosabb a család, annál gyakoribb a szaporátlanság, míg megfordítva, a szegények szaporasága ellen panaszkodni kevésbé lehet.
Ez világos beszéd, mely bizonyítja, hogy az „egyke" azóta dívik, hogy életbelépett az örökösödési törvény és bizonyítja, hogy nem a földéhség az oka első sorban a szaporátlanságnak, mivel ez főleg a vagyonos családok között van elterjedve.
Némi túlzással lehet csak „vagyonosának nevezni a kisbirtokost, akinek oka van „csekélyebb számú maradékát" félteni. A napszámos meg a cselédi sorban levő emberek gyereke — ha sok, ha kevés — kevesebbet vészit ugyan annál a kisbirtokos-családnál, akit a birtokmegosztás proletársorsra juttat — de ez még nem változtat azon, amit mi állítottunk s amit a gróf idézete is igazol, hogy tudniillik az egyke-rendszer oka a birtokmegosztástól való félelem, amelyre ok csak ott van, ahol nincs vásárolható föld, vagy vásárlására pénz.
Az ajánlott mód: a birtokföldarabolás mesterséges akadályozása, a paraszti majorátusok behozatala koldussá teheti ugyan — a leg-idősebb kivételével — kisbirtokos gyermekeit s a törpegazdát nem biztatja gyermekei jobb jövőjének reményével. Hiába védekezik az ezerhold: az „egyke" előidézésében ő a bűnös — és hiába akarja a kisbirtokosságra a hitbizomány intézményét erőszakolni: a hitbizománynak az arisztokráciában is gyermek, létszámot csökkentő hatása volt.
Népszava 1909. július 23.