Két és fél éves büntetőtáborra ítélt egy moszkvai bíróság csütörtökön egy orosz ellenzéki aktivistát hatósági személlyel szembeni, az életre és testi épségre veszélyt nem jelentő, erőszak miatt. Mondhatni olcsón megúszta, hiszen az ügyészség 3 évet kért, a hatályos törvény szerint pedig akár 5 év szabadságvesztéssel is büntethető.
Nyilván „az életre és testi épségre veszélyt nem jelentő erőszak” egy olyan hatalom és korrupció ellenes tüntetésen történt, amelyet a Kremlt egyre inkább irritáló Alekszej Navalnij szervezett meg.
A legismertebb orosz ellenzéki politikust, a parlamenten kívüli ellenzék vezéralakját (parlamenten belüli tényleges ellenzék nem létezik, minden parlamenti párt többé-kevésbe együttműködik a kormányzó Egységes Oroszországgal és aláveti magát a Kreml akaratának) egyre komolyabban veszi a Kreml, annak ellenére, hogy Putyin potenciális politikai ellenfeleként már nem jöhet számban, erről gondoskodott az orosz igazságszolgáltatás. Az ellenzéki aktivistát, aki korrupciós ügyek sorozatát hozta nyilvánosságra állítólagos korrupció miatt ítélték e hét elején is 30 ezer eurónyi pénzbüntetésre. Ügye azonban 2009-ig nyúlik vissza. Akkor azzal vádolták meg, hogy állami pénzeket térített el, 400 ezer euró értékben a Kirovles állami fakitermelő vállalat rovására. 2013-ban ezért 5 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A legfelsőbb bíróság érvénytelenítette a döntést, új eljárás kezdődött, amely idén februárban zárult és megerősítette az előző ítéletet. Ez azonban azt is jelenti, hogy elítéltként nem vehet részt az elnökválasztáson.
A 41 éves orosz jogász aktivista tavaly jelentette be, hogy a 2018-as elnökválasztáson indulni kíván Vlagyimir Putyin ellenében. Azóta korrupcióellenes alapítványánál már több házkutatást tartottak. Navalnij azonban veszélyes maradt a politikai versenyből való kizárása ellenére is, hiszen ő hozta össze idén márciusban az utóbbi idők legnagyobb, a regnáló rezsim és a vele összefonódott korrupció elleni tüntetését, majd júniusban újra százezreket vitt az utcára. Ítélet ítélet után születik valamely ügyében, a márciusi és a júniusi tüntetés után egyaránt ült 15 illetve 30 napot börtönben a tüntetések szervezési szabályainak megsértése miatt.
Őt azonban – egyelőre – nem küldik büntetőtáborba, míg, amint az előrelátható volt, sok ellenzéki találhatja magát az elkövetkezőkben valamely szibériai átnevelő büntetővégrehajtási központban. Hogy hogyan is néznek ki ezek a táborok, egyelőre nem tudni, hiszen a vonatkozó törvényt csupán 2017-től alkalmazzák. A büntetőtörvénykönyvbe ugyan már 2011-ben beiktatták a szabadságvesztésnek ezt a formáját, hat éven át halogatták a bevezetését. Moszkva minden igyekezete ellenére, Sztálint és a sztálini időket idézi ez az intézkedés. A hatalompárti orosz média tavaly év végén nagy szerepet játszott abban, hogy hosszadalmasan ismertesse a modern gulág-törvényt, hűségesen hangsúlyozva, hogy nincs másról szó, csak arról, hogy az elítélteket távol a lakóhelyüktől dolgoztatják, s kiemelték, hogy mindezt „emberi körülmények között”. Az orosz állami hírügynökség, A TASSZ tavaly év végén egy moszkvai illetékest kérdezett az orosz lakosságot nyilván érdeklő részletekről. A megszólaló bagatellizálva a helyzetet, azokhoz hasonlította a kényszermunkára küldendők helyzetét, akik otthonuktól távol munkásszállásokon élve dolgoznak. Elmondása szerint csupán abban vannak korlátozva, hogy a kényszermunkás nem választhatja meg munkája jellegét, és engedély nélkül nem hagyhatja el a javítótábort, nem lehet beleszólása abba, hogy mely táborban kell letöltenie büntetését. A news.ru pedig arról írt, hogy a büntetés egyharmadának letöltése után az elítélt - jó magaviselete esetén - jogot kap arra, hogy családjával a telepen kívül lakjon. Az elítélttel munkaszerződést kötnek, a telepen hozzáférhet mobiltelefonhoz és internethez, orvosi ellátásban részesül, 18 napos szabadságra is mehet fél év munka után. A kisebb szabálytalanságokat büntetik, a nagyobbakért büntetőtáborokba helyezés jár.
Hogy mindebből a távoli szibériai helyszíneken mi valósul meg vagy mennyire Sztálin szelleme lengi be az első négy, januárban megnyílt központot, az valószínűleg csak a most odaküldött aktivisták szabadulása után derül ki.
