A vizes világbajnokság múlt heti megnyitója alatt fölhívtam a rendőrségi ügyeletet a 112-es számon, mert úgy láttam, hogy valami nem stimmel: szemtanúja voltam, hogy a színpadról éppen két kézzel szórják a Dunába az általam befizetett adót.
– Ügyelet, jó estét kívánok, miben segíthetek? – kérdezte egy nyugodt férfihang.
– Egy bűncselekményt szeretnék bejelenteni – válaszoltam. – Itt ülök a Duna partján, a pesti oldalon, és a saját szememmel látom, hogy percenként 45 millió forintot szórnak bele a vízbe.
– Rossz számot hívott – felelte a rendőr továbbra is nyugodt hangon –, forduljon a mentőkhöz.
– Miért, talán a mentők illetékesek, ha 45 milliót dobálnak a Dunába? Méghozzá percenként? – kérdeztem, mire a rendőr nyugodtan rávágta:
– Ebben az esetben szerintem igen.
Majd letette a kagylót.
Néztem tovább a vizes világbajnokság megnyitóját, tűnődtem rajta, hogy vajon én vagyok-e a hülye. De nem. Továbbra is az volt a határozott érzésem, hogy nem én hibbantam meg, hanem azok, akik az általam befizetett adót beleszórják a folyóba, és hagyják, hadd folyjon el. Megint tárcsáztam hát a 112-t, és elmondtam, hogy bűncselekmény szemtanúja vagyok.
– Már megint maga az? Szórakozik velem? – kérdezte az előbbi hang.
– Dehogyis, eszemben sincs – válaszoltam. – Elnézést, azért fordultam éppen az ügyelethez, mert a törvény szerint az állandó rendőri ügyelet nem más, mint a rendőri munka folyamatosságát biztosító, a jelentési kötelezettség rendjét teljesítő, a rendkívüli eseményekkel összefüggésben az elsődleges intézkedések megtétele érdekében intézkedő szolgálat.
– Így van, maga nagyokos. De nem arra való, hogy maga szórakozzon velünk – válaszolta az ügyeletes.
– Nem szórakozom – csattantam fel –, éppenhogy velem szórakoznak! Egy 3,4 milliárdos megnyitó ünnepséget tartanak az én pénzemből, és a saját szememmel látom, hogy szórják a pénzt a Dunába. Kérem, hogy ezzel a rendkívüli eseménnyel összefüggésben tegye meg az elsődleges intézkedéseket!
Erre persze nem válaszolt, hanem egyszerűen lecsapta.
Nem tudtam, hogy mit csináljak. Gondoltam, betartom a szolgálati utat, és ha a 112-vel nem jutok semmire, akkor felhívom a kerületi kapitányságot. De hiába csöngettem, nem vette föl senki. Fölhívtam hát a BRFK-t, ahol valaki fölvette ugyan a telefont, de amikor elmagyaráztam neki, hogy a vizes világbajnokság megnyitóján egyelőre ismeretlen, ám könnyen beazonosítható elkövetők két kézzel beleszórtak a vízbe 3,4 milliárdot forintot, a vonal végén egy fáradt, törődött hang csak annyit kérdezett:
– És azt szeretné, hogy emiatt küldjek oda járőrt?
– Igen! – válaszoltam lelkesen.
– Nem bolondultam meg – vágta rá, és durr, ő is lecsapta.
Hívtam az ORFK ügyeletét, mert úgy okoskodtam, hogy miután az ORFK a rendőrség csúcsszerve, nyilván létesítettek ott egy olyan vezető ügyeleti szolgálatot, amelyet a kiemelkedően súlyos rendkívüli események során a konkrét ügyekben teendő elsődleges intézkedések gyors, szakszerű, hatékony végrehajtásának érdekében hoztak létre, s amelyet a szervezeti egységek vezetői havi bontású ütemterv alapján készenléti jelleggel látnak el a hivatali munkaidőn túl. Már jóval a hivatali munkaidőn kívül voltunk, hiszen péntek este történt a bűncselekmény, így az ORFK vezető ügyeleti szolgálata megfelelőnek tűnt a beavatkozásra. Tisztában voltam azzal is, hogy az ORFK Főügyeletének ügyeletvezetője hivatali munkaidőn kívül gyakorolhatja az országos rendőr-főkapitány bizonyos jogköreit, és az országos rendőr-főkapitány nevében panaszügyekben megteszi az elsődlegesen szükséges intézkedéseket, azaz megadja a felvilágosítást a jogorvoslat előterjesztéséhez, s a rendőri intézkedés elmulasztása esetén intézkedik annak utólagos foganatosítására, továbbá intézkedik a szakszerűtlen rendőri intézkedés hibáinak megszüntetésére.
Hívtam hát az ORFK ügyeletét, s amikor fölvették a telefont, már óvatos voltam. Mivel jól ismerem a vonatkozó joganyagot, s tudom, hogy a BRFK és az ORFK közös elhelyezéséből adódóan a BRFK Központi Ügyeleti Főosztály ügyeletvezetője az ORFK Főügyeletével kapcsolatban van, így hát biztos voltam benne, hogy a BRFK-ról már odaszóltak az ORFK-ra, hogy van itt egy hülye, aki szórakozik a rendőrökkel.
Így hát ORFK ügyeletesének először nem is árultam el, hogy a vizes világbajnokságról van szó.
– Különösen nagy értékre elkövetett csalást látok! A pesti oldalon percenként lopnak 45 milliót! Küldjön járőröket, és értesítse az országos főkapitányt! – hadartam.
– Nem hiszem, hogy a főkapitány úr örülne – válaszolta a rendőr –, éppen a vizes világbajnokság megnyitóján ül.
– De hát akkor a szeme láttára zajlik egy súlyos bűncselekmény! – kiáltottam fel, mire a rendőr rám dörrent:
– Akkor minek küldenék oda még egy járőrt is?!
Ekkor vesztettem el a türelmemet, és felordítottam:
– De hát mondom, hogy a szemem láttára öntik a pénzemet a Dunába! Mit csináljak?
– Eláruljam? Én a maga helyében kihalásznám. Most pedig fejezze be a rendőrség folyamatos zaklatását, maga marha, különben ráküldöm magára a TEK-et!
