Anyám, zsidóba szerettem! - éneklik arab-izraeli rapperek egy új klipen. Rengetegen hallgatják, sokan lelkesednek, akik pedig valamely oldalon mégsem, inkább hallgatnak. A DAM nótája, persze, politikai szenzáció, de a zene is jó. Az új dalon kívül tegnap néhány korábbi anyagukat is kitettem a Facebook-oldalamra. Szó sincs arról, hogy kollaboránsok lennének. Egy másik klipjük (azt is kiraktam) egyáltalán nem puha, amikor a megszállásról beszélnek.
De most nem a Közel-Keletről írok, hanem egy magyarországi “rapszöveg-szerzői felhívást” szeretnék megszövegezni. Nem elhanyagolható nálunk a nemzeti-radikális rockszcéna. Van körülötte sok más hasonló, ha kicsit oldottabb zene is. S nem is merem összeszámolni azt a közönséget, amelyet közvetlenül nem neveznék radikálisnak, de akik azért időnként a villamoson vagy a vasúti társutazóknak elengednek valamit a zsidókról vagy a cigányokról. Itt most e világhoz szólnék. Ki követné közülük a DAM arabjait, s szerezne egy dalt “zsidó vagy cigány (roma) a kedvesem” címmel? Vagy ki az, aki az esti bulikon ilyesmit hallgatna, énekelne? Esetleg Nógrádverőcén (ha az idén is szerveznek fesztivált ott) ezt az új zenét forgalmazná?
Figyelemre méltó lenne, ha a különböző alapítványok, vagy a kulturális különbségek mérsékléséért, netán az etnikai békéért felelős államtitkár, sőt egyenesen a kulturális miniszter hangosan vállalná, hogy az ilyen zene terjesztését maga is támogatja (mondjuk, a Petőfin rendszeresen megismételtetné). Az is, ha az új szövegeket valamilyen versenyen fényesen megjutalmazná. Egyébként a klubok és zenészek, akikre itt gondolok, különböző rendezvényeken, ha beszédbe elegyedtünk, hosszasan magyarázták, hogy ők nem antiszemiták, s hogy az ilyen vádakat kikérik maguknak. Tudom, egy dal még nem változtatja meg a világot, de hát akkor is, vágjanak csak bele hasonló projektekbe azok, akik korábban ilyen beszélgetéseken sértve érezték magukat. És születhetne máshol egy rokon roma nóta, mondjuk a “magyarokról” vagy a “parasztokról” is. Azután ismerjék meg, sőt figyeljék együttérzéssel az ilyen próbálkozásokat a “semlegesek”, akiket ez az ügy a hétköznapokban semmilyen formában sem foglalkoztat.
Eszem ágában sincs itt identitásvitát kezdeni és azonosságokat osztályozni, valamint magyarázgatni, ki mennyire és hogyan magyar. Nem gondolom, hogy itt ma bármilyen a közel-keletihez hasonló szembenállás létezne. De azt sem gondolom, hogy valami módon e klipekre nem százezrek, ha nem milliók kapnák fel a fejüket. Nem feltétlenül felháborodva, elutasítással, esetleg szidalmakkal. De odafigyelnének.
Persze, felhívásomat valójában a Magyar Hírlapban vagy néhány rokon honlapon kellene megjelentetni, s nem a Népszavában. De én ott nem ismerek személyesen senkit. Azonban az érintett zenészekhez és célközönségükhöz ott biztosan könnyebb eljutni. Remélem, valaki talán majd ott is segít, és a felhívást átveszik.
