Szlovákia;útikalauz;

- A szakolcai kürtőstől a pozsonyi kavalkádig

Az egyik csapból szűretlen, nyers sör folyik, a másikból forró víz. A harmadikat pedig akkor kell kinyitni, ha az ember nyakig merülve a meleg sör-mannával töltött patinás rézkádban megszomjazna, s nemcsak a testét kényeztetné a B-vitaminban és egyéb földi jókban gazdag folyadékkal, hanem a gigáját is megolajozná vele. Nem, ez nem a mennyország, hanem egy kis szlovák falu, Sandorf, Szakolca és Pozsony között, ahol a helyi fogadó nem csak a tatárbifszteket és a kemencés császárhúst méri hatalmas porciókban, hanem az élvezeteteket is. Ezért találták ki a sörfürdőt, ahonnét húsz perc elteltével olyan sima bőrrel bújunk elő mint – képzelnénk – Kleopátra a szamártejes ejtőzésből.

Szlovákiában anélkül lehetünk decensen hedonisták, hogy ezért bárki megvető tekintettel méregetne, elvégre ebben az országban mindenki hedonista egy kicsit. No persze egyre több a szusi bár, a vegán étterem, de azért, amikor a Duna parti Leberfinger család vendéglőjében egy cseréptálban társunk elé raknak egy fél kacsát – az étlap szerint kérhettünk volna egészet is –, nem jutnak eszünkbe apróra vágott répaszeletek. De akkor sem, amikor meglátjuk a dióval sütött szakolcai kürtőskalácsot, amit még az ide visszavonult Gvadányi János költő, erdélyi szakács honosított meg, s aminek külön szobrot is emeltek egy csinos kis belső udvarban, pár méterre a sütödétől. Nincs értelme azon vitatkozni, melyik kürtős kalács a jobb: a vékonyabb, ropogós, vagy ez, amelyik vastagabb, s talán kevésbé édes, örüljünk, hogy ez a remek csemege több helyen is elérhető. S ha jól laktunk vele, pihenésképp hajókázhatunk az itteni Bata kanálison, amely Szakolca városa mellett található, Szlovákia nyugati részén, az erdőháti régióban, de akár kerékpárt bérelve is bejárhatjuk a lélegzetelállító természeti környezetet.

Ám aki inkább urbánus lélek, az bátran kalandozhat Pozsonyban is, ahol évente 1,2 millió turista fordul meg, 2,6 millió vendégéjszakát töltve itt. Tizenöt százalékuk külföldi, s köztük egyre több a magyar – tudtuk meg Soňa Jelínkovától, a budapesti székhelyű Szlovák Turisztikai Képviselet vezetőjétől és Silvia Renácsovától, a pozsonyi TDM-szervezet marketing-vezetőjétől. Különösen vonzó program a minden évben június közepén megrendezett grandiózus koronázási ünnepség, amelyre hónapokig készül a város, hogy aztán pompás színes felvonulással, játékokkal, művészeti előadásokkal és kiállításokkal kápráztassák el az ideérkezőket. A Pozsonyban megkoronázott Mária Terézia születésének 300. évfordulójára idén a szokásosnál is több programot szerveztek. Aki akart, uralkodónak is beöltözhetett, mások a Duna parton rendezett lovagi tornát nézhették végig. A gasztronómia e programok mellől sem maradhatott el: az idei koronázási ünnepség egybeesett az eperfesztivállal, így az epres gombóc vagy épp az eperlekváros császármorzsa tovább emelte az élvezeteket.

Ha pedig épp nincs fesztivál, maradhat a lassú, komótos nézelődés a 420 ezres szlovák fővárosban, benne a Grassalkovichok által épített elnöki palotával, vagy épp a klarisszák kolostorával, ahová anno Bartók Béla és Dohnányi Ernő is járt. Érdemes beülni egy jó útikalauzzal – magyar szerzőktől is találunk ilyet – a sörfőzdékkel egybekötött vendéglőkbe, hiszen minden helyen más-más ízű a szlovákok egyik nemzeti büszkesége. S ha időnk engedi, egy könnyed vasárnap délelőtt üljünk sétahajóra, s csorogjunk le komótosan egészen Dévényig, melynek várából jól látni, miként öleli egymást a Morva folyó és a Duna. Restaurálás miatt a várrom-együttes évekig nem volt látogatható, így külön öröm, hogy nemrégiben újból megnyitották kapuit a nagy nyilvánosság előtt.