Európába csaknem egy évtizedes válságsorozat után visszatért az optimizmus. Az európaiak ismét bíznak abban, hogy érdemes együtt maradniuk és közösen szembenézniük a globális és társadalmi nehézségekkel. Ennek felismerése sokak szerint a La Manche csatorna másik oldalán és az Atlanti-óceán túlsó partján manapság tapasztalható fejleményeknek tudható be. Ez azonban csak részben igaz. Tény, hogy ha eddig nem lett volna egyértelmű, mára a napnál is világosabbá vált, hová vezet az Európából való kiválás vagy a többoldalúság gyengülése.
Az európai projektbe vetett bizalom megerősödését azonban legalább két másik tényező is befolyásolja. Egyrészt gyümölcsözőnek bizonyul az EU változást célzó, eredményközpontú programja. Az euróövezet és általában véve az EU a közelmúltban minden idők legmagasabb foglalkoztatási szintjét érte el. Bővülnek a beruházások, és az előrejelzések szerint a gazdaság az Egyesült Államokhoz képest kétszer gyorsabban növekszik. Másrészt Európa szerencsésnek mondhatja magát azokkal a politikai vezetőkkel, akik a legutóbbi nemzeti választásokon a populista húrok pengetése helyett eltökélten kiálltak a demokrácia, a reform és Európa mellett, és erőt meríthet olyan progresszív polgári kezdeményezésekből, mint például a Pulse of Europe, amelyek szerte a kontinensen támogatják Európa ügyét.
Micsoda különbség ez 2016 szeptemberéhez képest, amikor Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az Unió helyzetét értékelő éves beszédében bejelentette, hogy fehér könyvet terjeszt elő Európa jövőjéről. Sokan úgy gondolták, hogy alig három hónappal az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépését megpecsételő, sorsdöntő népszavazás után ez igencsak merész lépés, és eleve kudarcra ítéltetett, hiszen a kontinens már elindult lefelé a lejtőn. A fehér könyv 2017. márciusi előterjesztésével azonban – mindössze néhány nappal azelőtt, hogy az Egyesült Királyság az Európai Unióból való kilépés céljából aktiválta az EU-ról szóló szerződés 50. cikkét – a hangsúly áthelyeződött a megmaradó tagok közös jövőjének alakítására. Nem véletlen, hogy a fehér könyvet gyakran „a 27 tagú EU születési anyakönyvi kivonataként” emlegetik.
Ma, amikor a gazdasági fellendülés egyre jobban erőre kap, és a populizmus a jelek szerint kordában tartható, e pozitív várakozások közepette a lehető legtöbbet kell kihozni az Európa jövőjéről folyó vitából. Régóta tudjuk, hogy a bizalom visszatérésekor a legrosszabb dolog, amit tehetünk a késlekedés és a változtatás lehetőségének elszalasztása. Miután az európaiak betekintést nyertek abba, mi lehet a másik alternatíva, jelenleg érezhetően készen állnak arra, hogy erőfeszítéseket tegyenek közös projektünkért. Számos tagállam, de az egyéb szereplők is felismerték, hogy a széthúzás, az illiberális demokrácia és a populizmus nem csupán üres szólamok, hanem alapjaiban veszélyeztetik az évtizedek alatt komoly munkával kivívott demokratikus hagyományokat, szabadságot és toleranciát, amit a többségnek soha nem jutna eszébe megkérdőjelezni.
Korántsem állítjuk azt, hogy Európának ne volna min változtatnia. Mostanában a Brexit vagy Donald Trump említése újfent az összetartozás érzését kelti bennünk, ám hosszabb távon Európa kizárólag akkor prosperálhat, ha saját projektje új erőre kap és visszanyeri legitimitását.
A fehér könyv két, egyaránt fontos részből áll. Az egyik az Európa jövőjét alakító hosszú távú tendenciákat mutatja be a technológiai változástól a mobilitás korán át az új fenyegetések közepette a biztonság igényéig. A másik öt forgatókönyvben mutatja be, hová juthat el Európa 2025-ig. A Bizottság egyedülálló módon nem a saját maga által helyesnek tartott egyetlen szakpolitikai elképzelést terjesztette elő, mint a múltban megannyiszor. Nem csupán azért, mert a fehér könyv olyan időszakban jelent meg, amikor számos európai ország a választások küszöbén állt. Hanem azért is, mert mélységes meggyőződésünk, hogy Európa olyan alapvető politikai döntések előtt áll a jövőbeli integráció irányát illetően, amelyekről nem szabad mellébeszélni és zárt ajtók mögött határozni. A Bizottság nem tehet úgy, mintha a bölcsek köve birtokában lenne, amelynek segítségével egymaga el tudja dönteni, melyik a leggyümölcsözőbb lehetőség. Egész Unióra kiterjedő vitára van szükség, amelynek során a polgárokat új csatornákon kell bevonni, és biztosítani kell, hogy véleményük meghallgatásra találjon.
E folyamat elősegítése érdekében a fehér könyv számos vitaanyaggal egészül ki, amelyek az Európa jövője szempontjából meghatározó kérdéseket mutatják be. Egyértelmű, hogy Európa a szociális dimenziótól a globalizáción és a védelmen át a gazdasági és monetáris unió és az uniós pénzügyek jövőjéig valamennyi területen különböző utakat járhat be 2025-ig. Fontos, hogy a lehetséges döntéseket, valamint az azokkal járó kompromisszumokat az érintettek minél szélesebb köre vitassa meg és értse meg alaposabban. A forgatókönyvek alapján el tudunk mozdulni a korábbi, gyakran végletekig leegyszerűsített, „igen-nem” alapú vitáktól, amelyek jobbára abban merültek ki, hogy vagy Európa mellett vagyunk, vagy ellene. A különböző forgatókönyvek árnyaltabb képet festenek, és ennek az új szemléletmódnak köszönhetően máris javul a politikai közbeszéd, és konstruktívabb, előremutatóbb eszmecserék alakulnak ki arról, mit kíván elérni a 27 tagú EU együtt – vagy akár külön – az elkövetkező években.
A vita persze csak akkor tölti be rendeltetését, ha végső soron konkrét döntések követik. Ez a pillanat már nincs messze. A Bizottságnak nem feladata, hogy előzetesen ítéletet mondjon az uniós vezetők által hozandó és a nyilvánosság támogatását elnyerő politikai döntések jellegéről. Két dolgot kívánunk tenni az elkövetkező hónapokban. Egyrészt előterjesztjük az Európa jövőjéről szóló öt forgatókönyv kibővített változatait, amelyek külön útmutatást tartalmaznak arról, hogy mit vonnak maguk után és hogyan valósíthatók meg az egyes forgatókönyvek. A lehetőségeket teljesen semleges nézőpontból fogjuk bemutatni, úgy, hogy nem támogatjuk vagy bíráljuk egyik megoldást sem. Másrészt előterjesztünk egy stratégiát arról, hogy az európai bizalom megerősödése mentén hogyan készíthető fel és összpontosítható a politika a hosszú távú kihívásokra ahelyett, hogy az elvileg – és gyakorlatilag is – előre jelezhető válságok bekövetkezte után kapnánk csak észbe.
A fehér könyv folyamatával összhangban Juncker elnök az Unió helyzetét értékelő soron következő szeptemberi beszéde alkalmából további kezdeményezéseket fog felvázolni. A Bizottság maradéktalanul élni kíván kezdeményezési jogával, teljes tudatában annak, hogy mekkora kísértést jelenthet továbbra is a szokásos ügymenet folytatása. Ez azonban egyet jelentene a közhangulat teljes mértékű félreértelmezésével, és magát az Európai Uniót is hátrányosan érintené. A megalapozott, jövőorientált, uniós szintű nyilvános vita nemcsak a demokrácia egészséges megnyilvánulása, hanem lehetővé teszi a megosztottság és a populizmus démonjainak elűzését is.
