A mostani hullám élére a Zala Volán Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezete (ZVDDSZ) állt, amelynek vezetősége első körben a nyilvánosság figyelmét akarja felhívni a több mint tízezer hazai autóbuszvezető egészségi állapotára. A Munkástanácsok Zala Megyei Szövetségéhez tartozó érdekvédők nevében a szövetség megyei elnöke arra emlékeztetett, az utóbbi években elvégzett számtalan egészségügyi vizsgálat egybehangzóan azt állapította meg, a felgyorsult és megnövekedett forgalom, a folyamatos koncentrált figyelem erős pszichikai megterhelést jelent, ami a fizikai nehézségekkel együtt csökkenti a buszsofőrök teljesítőképességét.
Horváth László a Népszavának úgy fogalmazott, a 10 500 hazai autóbuszvezető átlagéletkora 49-50 év, és legalább ezren túllépték a 60 éves kort is. Egészségügyi szakértők szerint nem szerencsés, hogy ennél idősebbeket foglalkoztatnak a menetrend szerinti közlekedésben, hiszen fizikai és mentális értelemben is kopnak a dolgozók a nagy megterhelés miatt, miközben emberéletek és sok tízmilliós járművek vannak rájuk bízva. A szakszervezet üdvözli, hogy elkezdődött az ágazat életpálya-modelljének kidolgozása, de a dolgozók többsége ennek bevezetését elképzelhetetlennek tartja a korkedvezmény valamilyen formájának visszaállítása nélkül.
A kérdés napirenden van a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) egyik bizottságában is, bár a kabinet a biztonság kedvéért előre kijelentette, hogy a korkedvezményes nyugdíj visszaállításába nem egyezik bele. A véleményhez örömmel csatlakoztak a munkaadói szervezetek is. Így aztán valójában nem a nyugdíjrendszer megváltoztatásáról, hanem csak egy egészségügyi ellenőrzési rendszer tervéről tart a vita. Ezzel pedig a munkába belebetegedett autóbuszvezetők nem mennek sokra, ahogy a vasas szakmák művelői sem, ahol szintén erős a felháborodás a korkedvezmény megszüntetése és az úgynevezett „töredékidők” elszámolásának elmaradása miatt.
