Bözsi néni ikon lett, a kormányfői kegyben reménykedő, megalázott idős asszonyok ikonja. Ő az a nyugdíjas, akivel Orbán Viktor propagandistái eljátszatták a színjátékot, hogy miképpen kell hálásnak lennie a házába "váratlanul' betoppanó miniszterelnöknek azért a járadékemelésért, aminek kifizetését egyébként a törvény betűi kötelezően előírták. A kegyúr azonban rendületlenül azt próbálta elhitetni - a videó segedelmével - minden korosabb hívével, s nem csak magával Bözsi nénivel, hogy ha rajta múlik, akkor idén még egyszer emelkednek majd a nyugdíjak. Ősszel, a költségvetési törvényben a ténylegesnél alacsonyabbra beállított infláció mértékét kompenzálandó.
De nem eszik olyan forrón a kását! Orbán Viktornak persze kevésbé, de a mintegy hárommilliónyi nyugellátásban részesülőnek mostanában lefelé konyulhat a szája széle. Az történt ugyanis, hogy a fogyasztói árindex idén éppen csak lépeget felfelé, és egyre nő annak az esélye, hogy az év elejéig visszamenőlegesen kifizetendő nyugdíj-kiegészítés mértéke legfeljebb megközelíti majd a szemmel láthatóság határait. Így nem marad más hátra, mint hogy B variációként drukkoljunk a 2017. évi GDP 3,5 százalékot meghaladó bővülésének, mert akkor nyugdíjrendszerünk történetében első alkalommal egyszeri nyugdíjprémiumot fizetnek ki a járadékosoknak, véletlenül épp az országgyűlési választások kampányának véghajrájában. S már készülhet is az állami televízió stábja mondjuk a városlakó Béla bácsihoz, aki azon nyomban hálatelt szívvel és megfáradt, de optimizmust sugárzó tekintettel "elbeszélget" majd a januári zimankóban a hozzá ugyancsak váratlanul betoppanó Orbán Viktorral, akinek könnyes szemmel elrebegi a hazai és a messze földön élő magyar nyugdíjasok szavakba nem foglalható köszönetét. A bölcs döntéséért, hogy nem hagyta cserben a nyugdíjasokat.
Bözsi néni és minden bizonnyal majd Béla bácsi nevét is megismerte, megismeri az ország. Már korántsem mondhatja ilyen "szerencsésnek" magát az a honfitársnőnk, akit az elmúlt napokban köszöntöttek mint a Nők 40 program kétszázezredik kedvezményezettjét. Nevét ugyanis hiába keressük a híradásokban, pedig a Bözsi néninél évtizedekkel fiatalabb asszonytól is kijárt volna egy kis köszönet, legalább az emberminiszternek adresszálva azért, mert 40 év munkaviszony után nyugállományba mehetett. A tárcavezetőnek ugyan ebben semmi érdeme nincs - legfeljebb a hölgy kiválasztásában -, de a hála kifejezése olyan jól mutatott volna a kormányzati propagandagépezetben. Ez a jeles gesztus talán csak azért maradt el, mert a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezete (OECD) idén márciusban figyelmeztette Magyarország kormányát: "Szüntessék meg a nők korai nyugdíjba vonulásának megmaradt lehetőségét."
Nem kell vátesznek lenni, hogy kijelenthessük: a választások előtt szűk egy évvel nincs olyan kormány a világon, amely a francia fővárosban székelő OECD-nek szót fogadna, s nincs olyan ellenzéki erő, amely erre adna biztatást. Így viszont legalább megúszunk egy "Állítsuk meg Párizst!" kampányt.
