A magyar emberek - akikre mindig hivatkoznak a kormányzati kommunikációban - most kicsit összezavarodhattak. Eddig világos lehetett számukra, hogy mi a fontos. Meg kell állítani Brüsszelt, nem szabad Sorost nevetni hagyni, le Simicskával és támogatottjaival, plusz a baloldal a nép ellensége. A jól kialakított és unalomig ismételt propagandába azonban most bezavart a vizes vébé. Ami a kedves vezetőnek ugyancsak szeretett gyermeke (pénz nem számít!), s bizonyíthatja, hogy mi is dübörgünk. Hogy tanulhat tőlünk a világ (s akkor még a sportról és a sportolókról nem is beszéltünk).
Így aztán a rádió nemzeti főadóján - a szebb napokat is átélt Kossuth Rádióban - például hétfőn reggel hét órakor a vébével kezdődött a Krónika. Ami azért volt feltűnő, mert addig semmi lényeges sem történt a sporteseményeken. Viszont így - többek között - még megszólalhatott a 8. helyezett magyar úszó édesapja is. Alig tíz perccel később a Krónika sporthíreiben aztán újra elmondták, ami korábban elhangzott, majd újabb öt perc múlva jött a minden reggel jelentkező összefoglaló a vizes vébéről. Tegnapra helyreállt a rend, köszönhetően az izraeli miniszterelnöknek, aki szerencsésen megérkezett Budapestre. Ez vezető hír lett, bár ennél több nem történt. Viszont így azt is elmondhatták, mennyire közeli a két ország álláspontja, majd kitérhettek a Soros által támogatott és migráns-párti civil szervezetek aknamunkájára is.
De azért a központi utasításokra folyton figyelő magyar emberekben kétség ébredhetett, hogy akkor most mit kell előtérbe helyezni: a további gyűlölködést, vagy a dicsekvést, amiért az egész világ hazánkra figyel. Mert a kettő együtt nehéz. Bár nem lehetetlen. A legfontosabb - bármiről legyen is szó -, hogy dübörögjünk.
A propagandisták szerint a többi már szinte magától jön.
