Akkor gondoltam először arra, hogy belevágom a kisbaltát a tévébe, amikor a vébé megnyitóján felcsendült a „Vágyom egy nő után” című operettsláger. Sejtelmem sincs, mit vélt üzenni a rendező a világnak ezzel. Fejsze-kompatibilis volt még az 1959-es, fülbemászó Pancsoló kislány, meg hát a huszárok. Mert az még csak hagyján, hogy nem volt lovuk (Fáy Miklós szerint legalább vízilovuk), no de csákójuk se!
A produkcióról mindenki leírt már mindent, ami fontos, meg ami nem. Vagyis, hogy Orbán Viktor akkor is megkapta az áhított olimpiamegnyitóját, ha olimpiánk nem is lesz. (Lehet, még meg sem merték mondani neki.) Többen látni véltek a műsorban öt hulahop karikát is, amik talán csak véletlenül nem fonódtak össze egy élőképben.
A program – mily meglepő – a víz mint olyan körül kínlódott, történelmünk megszaggatott, hiányos lapú kifestőkönyve alapján.
Kovács András Péter és stábja pár nappal korábban fergeteges paródiavideót tett közzé, hogy milyen lesz az ünnepség. Mondjam, hogy nem sokat tévedtek? Igaz, ők a tematikára ráerősítve más szereplőket képzeltek el. Harcsa Veronikát, Csuka Monikát, Halász Juditot, esetleg Kárász Róbertet.
Mindeközben a miniszterelnök a VIP egyszerű gyermekei között foglalt helyet és trendin, fancyn szelfizgetett mindenkivel, midőn Áder János oly derűsen nyitotta meg a rendezvényt, mintha a saját kegyelmi kérvényének elutasítását olvasta volna föl.
A „sztárfellépő” haknista néma kezdését pedig Kuncze Gábor védte meg, mondván, ő csak előbb ért oda, mint a hangja, ez a gyorsaság pedig méltánylandó.
Az Index számolta ki, hogy a bruttó két órában nettó 72 perc volt a show, a többi a beszéd, meg a zászlók bevonulása. Így minden egyes műsorperc 46 millióba került.
Az MTI áradó tudósítása szerint a nemzetközi sajtó a „lenyűgöző” megnyitóról cikkezett. Kár, hogy a legszorgosabb netbúvárok sem találták nyomát annak, hogy ez igaz lenne.
Végül említsük azért meg az est megálmodóját, Káel Csabát is. Személye stílusos választás volt - ha még emlékezünk az Ezüsthajó Kft-re. A Happy End garantált!
