Először is elnézést kérek az archaikus megszólításért, de önről köztudott, hogy szereti és gyűjti is a régi dolgokat, különösképp a metszeteket, térképeket és kiadványokat, így arra gondoltam, jobban szereti ezt a reformkori megszólítást az egyszerű országgyűlési képviselőnél vagy a fraternizáló honatyánál. Utóbbival amúgy is az a baj, hogy akkor használni kéne a honanya kifejezést is. A honleányba, honfiúba most ne is menjünk bele, annak ellenére sem, hogy manapság erős sóvárgás mutatkozik egyesekben bizonyos árvalányhajas korszakok ribútolására. Feltéve, hogy eleget olvas – elvégre miért gyűjtene másképp régi könyveket –, önt nem sorolnánk ebbe a csoportba, ha vágyik is vissza valamely századba, az biztosan nem ilyen közeli lenne. Ezt abból következtetjük, hogy folyton látványos külsőségek közepette sütögeti el a vár ágyúját, frászt hozva a békésen arra sétálgató lengyel turistákra. De megértjük, hogy erre is mutatkozik igény, az ágyúcső férfiassá tesz, ad egyfajta harcos jelleget.
No de elkalandoztam, nem is erről akartam írni, ráadásul mindjárt az elején elrontottam a felütést, így van ez, ha egy agy szabadon kalandozhat, s legfeljebb a helyesírási szabályok kötik gúzsba valamelyest. Ha javasolhatom, próbálja ki egyszer, milyen egy üres papírra leírni bármit, ami saját magától eszébe jut: meglepő dolgok kerekedhetnek ki.
Ám e bevezető után mindjárt a dolgok közepébe is vágok: kérni szeretnénk magától valamit.
Nem úgy, mint Virág elvtárs Pelikántól, bár most épp ön Virág elvtárs és mi vagyunk Pelikán, tehát ez sem jó hasonlat. Furcsa persze, hogy egy országgyűlési képviselőnek kell levelet írnunk egy ilyen látszólag pitiáner ügyben, mert gondolnánk, hogy a haza nagyobb dolgai fontosabbak, de jártasabb, bennfentesebb személy kioktatott bennünket, hogy manapság már minden ügy a haza ügye, s mint ilyen, ebben a körzetben minden apró kis ügy önhöz tartozik.
Hát, nekünk egy picike kis utacska kellene, pár kilométer, nem is négy sávos, csak kettő, mert a mostanival egy kicsit el vagyunk vágva a világtól. Pár száz millióból meglenne, ha nem kéne rászámolni kapásból azt a harminc-negyven százalékot, amit úgyis visszalopnak a pénzből, de csitt! ne kalandozzunk el megint másfelé. Azt is mondta nekünk ez a jártas és bennfentes személy, hogy képviselő úr ül a lista előtt, huzigálja ki a nem megépítendő kicsike útszakaszokat, s ír be helyettük olyanokat, amelyek magasabb szempontokból előrébb valók, vagyis amely településekről ön, kedves képviselő úr a soros (ejha!) választásokon szavazatokat remél. A mi falunk kicsi, köztudomásúan súlytalan, polgármesterünk sem az az ide-odaszaladgálós fajta. Meg aztán olyan sokan nem is szavaztak itt a képviselő úrra három évvel ezelőtt, hogy azt mindenképp meg kelljen hálálnia. A levelet se azért írom, mintha bármilyen előremozdulást remélnénk, hanem csak azért, hogy tudassam a képviselő úrral: minden egyes buckánál, kátyúnál és aszfalttörésnél nagyon, de nagyon sokat gondolunk önre. Maradunk tisztelettel, satöbbi, satöbbi.