Cserepes Károly neve a fiatalabb nemzedéknek sajnos már nem sokat mond, pedig őt tekinthetjük a magyar világzene előhírnökének. A 66 éves zeneszerző-hangszerelő a Kiss Ferenccel közösen alapított Vízöntő folkzenekarban vált ismertté, majd koncertalbumokat, színházi és filmzenéket, szerzői lemezeket, változatos performanszokat hozott létre. Kidolgozott egy alternatív zeneesztétikai módszert (ezt régóta tanítja is), s megalapította az Ipomea Műhely színpadi formációt. A világ legrangosabb világzenei toplistájára, a World Music Charts Europe-ra került új albuma, a Blacklake címe a nyugat-erdélyi Feketetó (Negreni) községre, az ottani hétvégi vásárok régi hangulatára utal. Néha olyan, mintha egy nyolcvanas években forgatott dokumentumfilm kísérőzenéje lenne, máskor autonóm – de szürreális, a valóságtól szándékosan elemelt – zenei szövet formálódik. Magyar, román és cigány, olykor balkáni hangszeres népzenei motívumokból indul ki – úgy, hogy az archív felvételeket minden esetben érintetlenül hagyja, de beágyazza egy modern, leginkább az ambientre emlékeztető hangzásvilágba. Szűrőkkel, zengetéssel, szokatlan vágásokkal dolgozik. Olyan legendás muzsikusok felvételeit használja fel, mint az erdélyi Fodor „Neti” Sándor, a cigányzenész Csányi Matyi vagy a Muzsikásban játszó Éri Péter. A végeredmény mestermű – felesleges fanyalogni, hogy ez aztán tényleg „rétegzene”.
