Mostanra kiderült, biztosan lesz elegendő parlamenti képviselő ahhoz, hogy eljárást kezdeményezzenek a köztársasági elnök tisztségétől való megfosztása érdekében. Csütörtökön – az MSZP után – Hadházy Ákos is bejelentette, hogy az LMP támogatja a Jobbik kezdeményezését, amely szerint az államfőnek mennie kellene, mert aláírta a plakáttörvényt. A jogszabályt ugyanakkor az Alkotmánybíróság előtt is megtámadják.
A Jobbik szerint „Áder János nem Magyarország, hanem Orbán Viktor köztársasági elnöke, aki akár az alaptörvény megsértésére, a szólásszabadság korlátozására is képes, hogy védje az Orbán-rezsim korrupcióját. A plakáttörvény aláírásával Magyarország a legfelsőbb szinten is letért a jogállamiság útjáról”.
A szocialisták azt közölték, hogy „Áder János fideszes pártkatona volt, és köztársasági elnökként is az maradt”. Ezért az MSZP csatlakozik a jobbikos kezdeményezéshez, igaz, ezt meg kell szavaznia a párt különféle testületeinek is.
A „lex csicskaként” emlegetett jogszabály áterőltetésével – amelynek első változata kétharmados többség híján nem ment át – a Fidesz célja egyértelműen az volt, hogy a Jobbik nehezebben hirdethessen Simicska Lajos plakáthelyein. Súlyos probléma azonban, hogy a feles többséggel elfogadott javaslat a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény fogalomkészletének felhasználásával próbálja keretek közé szorítani a részben a választási eljárási törvényben szabályozott politikai kommunikációt egy harmadik jogszabályban, a településkép-védelmi törvényben. Mindez nem mellesleg érinti a pártok gazdálkodásáról szóló törvényt is, amit – és ilyen a választási eljárási törvény is, amely a kampányidőszakra a plakátok ügyében különös szabályokat tartalmaz – csak minősített többséggel módosíthatott volna a parlament.
Áder pedig zokszó nélkül aláírta ezt a kodifikációs torzszülöttet. Az alaptörvény szerint viszont az „alaptörvényt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsértő, illetve a szándékos bűncselekményt elkövető köztársasági elnökkel szemben az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a tisztségtől való megfosztást”.
Kérdéses persze, hogy az államfő tényleg szándékos jogsértést követett-e el. Könnyen lehet, hogy igen, mert jogászként pontosan tudnia kellett – s nyilván felkészült szakértői stáb is segíthette ennek felismerésében –, hogy a szavazás során igen nagy hiba történt: sarkalatos törvények lényeges tartalmát módosították feles többséggel. Ádernek ezzel kapcsolatban még annyi aggálya sem merült fel, hogy az Alkotmánybíróságnál (AB) kezdeményezze a jogszabály alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát.
Így Áderről nemigen mondható el, hogy ő a megfelelő személy az államfői tisztség betöltésére, hiszen a köztársasági elnök fejezi ki a „nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Ez utóbbi feladatának a plakáttörvény aláírásakor Áder biztosan nem tett eleget. Vitatkozni legfeljebb azon lehet, szándékosságról vagy gondatlanságról van-e szó.
Sokra persze nem megy az ellenzék ezzel az egésszel, bár a megfosztási eljárás kezdeményezéséhez szükséges negyven képviselőt már meg tudták nyerni az ügyhöz. Csak az a baj, hogy az „eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges”. Ez pedig nyilván nem fog összejönni.
Arról nem is beszélve, hogy a döntés joga az AB-t illeti meg. A testület a „köztársasági elnök tisztségétől való megfosztására irányuló eljárásban (…) az Országgyűlés határozatában részletesen megindokolt, az Alaptörvény, illetve más törvény köztársasági elnöki tisztség gyakorlásával összefüggésben történő szándékos megsértésére, illetve szándékos bűncselekmény elkövetésére vonatkozó indítvány alapján jár el”.
A testület először megvizsgálná az indítvány jogszerűségét – például hogy az megfelel-e a formai követelményeknek –, majd utána jöhetne az érdemi munka. Például mindenképpen meghallgatnák az államfőt, de a büntetőeljárásról, illetve a polgári perrendtartásról szóló törvényben foglaltak szerinti más bizonyítási eszközt is igénybe vehetnének. Így többek között tanúkat idézhetnének, szakértőt rendelhetnének ki, okirati bizonyítékokat kérhetnének be, de eddig ez az ügy biztosan nem fog eljutni.
Egyébként efféle kérdésben az AB is csak kétharmados többséggel határozhatna, ami nem jelentene gondot, mert a testületnek jószerivel csak a Fidesz által jelölt tagjai vannak. Amennyiben esetleg „az Alkotmánybíróság az eljárás eredményeként a köztársasági elnök közjogi felelősségét megállapítja, a köztársasági elnököt tisztségétől megfoszthatja”.
Nagyobb sikerrel kecsegtet, ha az ellenzék közvetlenül az AB-hez fordul, kérve a plakáttörvény alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát. Érdekes, hogy ehhez a megfosztási eljáráshoz követelt negyven helyett már ötven képviselő kell, de ennyi is megvan. A testület ebben az esetben nehezen mellőzhetné annak vizsgálatát, hogy a jogalkotási folyamatba nem csúszott-e be valamilyen hiba.
Ha pedig a bírák nem akarják szembeköpni magukat, kénytelenek lesznek elismerni, hogy hajszál került a levesbe. Például azért, mert a pártok gazdálkodásáról szóló kétharmados törvényben foglaltaktól eltérő szabályokat vezetnének be feles többséggel a politikai szervezetek pénzügyeinek ellenőrzése kapcsán. Ez így nem megy! - jegyzi meg a Magyar Ügyvéd blog. Már csak azért sem, mert az AB nem túl régen kimondta: a „törvényalkotási eljárás szabályainak megszegése a kihirdetett törvény közjogi érvénytelenségét eredményezné”. Konkrétan a közigazgatási perrendtartásról szóló törvényről volt szó, amely létrehozta volna a közigazgatási felsőbíróságot, s ennek szerepét a Fővárosi Törvényszék töltené be. Csakhogy ez érintette a bírósági szervezeti törvényt, ami kétharmados.
Érdekes, hogy Áder ezt észrevette – bár csak arról volt szó, hogy egy létező bírósági fórumot részben új elnevezéssel más hatáskörrel is felruháztak volna –, és abban az ügyben az alkotmánybírákhoz fordult. A testület pedig neki adott igazat. A plakáttörvény ügyében ennél durvább jogsértés történt, hiszen feles törvénnyel a képviseleti demokráciában meghatározó szerepet pártok játszó gazdálkodásába – illetve annak ellenőrzésébe – avatkoznak be.
A nem túl sok munkáért egészen korrekt juttatások járnak a mindenkori köztársasági elnöknek. Az elnök havi tiszteletdíja a 38.650 forintos köztisztviselői illetményalap harminckilencszerese, tehát valamivel több mint másfélmillió forint. Ehhez pedig nem jelentéktelen „cafetéria” is társul. Az államfőnek jár az elnöki rezidencia, személyi, illetve hivatali célra két gépkocsi – és nem alsókategóriás autókról beszélünk. Nincs telefonszámla, s az internetelérés is ingyen van. A köztársasági elnöknek nem kell fizetnie közös költséget, s nem az ő feje fáj, ha a ház körül akad valamilyen munka. Beázik a tető? Nem gond. Például tavaly a rezidencián karbantartási, felújítási munkálatokra 1.853.824 forint közpénzt költöttek, s a kapubejáró körüli tereprendezés, útburkolatcsere további 3.097.740 forintba került. Szerencsére a múlt évben vásárolt herendi étkészlet kijött potom harmincmillióból. Az egészségügyi ellátás természetesen ugyancsak ingyen van, persze nem a biztosítottak által igénybe vehető szokásos feltételek mellett. Kell nekünk ennyi pénzért egy újabb „nemzet golyóstolla”?
