Nazanin Zaghari-Ratcliffe nemrég cseresznyetortát sütött a lánya harmadik születésnapjára. Rövid ideig együtt voltak, ünnepeltek, majd a nagyszülők hazavitték Gabriellát, Nazanint pedig visszakísérték a cellájába az őrök. Az iráni-brit állampolgár 15 hónapja raboskodik a hírhedt iráni Evin börtönben. A 38 éves családanyát, aki korábban egy segélyszervezetnek dolgozott, tavaly 5 év börtönbüntetésre ítélték, mert a Forradalmi Gárda szerint meg akarta dönteni a hatalmat.
„A közelmúltban kérvényezte, hogy bemehessen hozzá egy pszichológus, mert mostanában nagyon ingadozó a hangulata. Könnyen eluralkodik rajta a depresszió” – nyilatkozta Nazanin Angliában élő férje, Richard Ratcliffe néhány napja a The Guardiannek. A könyvelőként dolgozó férfi elkeseredetten osztotta meg a napilappal: úgy érzi, hogy a brit hatóságok nem tesznek meg mindent felesége szabadon engedése érdekében.
A férfi azt gyanítja, hogy Nazanin azért került börtönbe, mert a nő a nagy presztízsű nemzetközi hírügynökség, a Thomson Reuters alapítványánál dolgozott, korábban pedig a BBC-nél vállalt munkát (az iráni hatóságok nem szívelik a brit csatorna perzsa nyelvű adását, mert irániak milliói nézik a független híreket illegálisan felszerelt parabola antennák segítségével). Richard Ratcliffe állítja: képtelen vádak alapján ítélték el a feleségét egy koncepciós perben.
A 2007 óta Londonban élő nő tavaly márciusban családlátogatásra utazott Teheránba az akkor közel két éves Gabriellával. A nő április 3-án utazott volna vissza a brit fővárosba a lányával, amikor a reptéren letartóztatta a Forradalmi Gárda. Gabriellát az iráni nagyszülők gondjaira bízták. A család beszámolóiból kiderül, hogy Nazanint egy ismeretlen helyre szállították, ezer kilométerre Teherántól. Kihallgatták, s 46 napot töltött magánzárkában. „Amikor kiengedték, olyan gyenge volt, hogy nem tudott állni, úgy kellett az ölébe tenni Gabriellát. Nem tudott sétálni, anélkül hogy összecsuklott volna. Csomókban hullott a haja. Szörnyű pszichológiai hadviselést folytattak ellene” – nyilatkozta a férj Nazanin szüleinek beszámolói alapján.
A magánzárkában töltött közel másfél hónap után a teheráni Evin börtönbe vitték, ahol a rendszerellenes tevékenyégekért elítélt politikai foglyok jelentős része raboskodik. Három hónappal később, pont a házassági évfodulójukon, titokban tartották meg a perét a Forradalmi Bíróság előtt. Richard Ratcliffe állítja, nem tudja, hogy fizikailag is bántalmazzák-e Nazanint, de pszichésen biztosan meg akarják törni: időről-időre közlik például a feleségével, hogy szabadon engedik, majd tudatják vele, hogy mégsem.
„Jó magaviseletért” cserébe néha láthatja a lányát (külön „kegy" volt, hogy a születésnapjára süteményt süthetett), vagy felhívhatja a férjét Angliában, aki azért maradt otthon, mert félő, hogy őt is börtönbe zárnák Iránban. Így Skype-on látja a lányát – aki már csak fárszi nyelven beszél –, a feleségével pedig maradnak a ritkaság számba menő telefonbeszélgetések. Teljes bizonytalanságban élnek, nem tudni, hogy a feleségének valóban le kell-e töltenie az 5 évet.
A Ratcliffe család esete nem egyedülálló, hivatalos adatok híján csak becslésekre lehet támaszkodni, ezek szerint nagyjából negyven kettős állampolgár raboskodhat Iránban. „A kormány egy része, különösen a bírósági és a hírszezési apparátus, úgy tekint a kettős állampolgárokra, mint az iráni értékeket és politikai rendszert befolyásolni kívánó nyugati összeesküvés részeseire. Az elmúlt években sok ilyen embert fogtak el, ítéltek magánzárkára, hogy ‘megvallják’, valójában milyen kapcsolatban állnak a különböző külföldi szervekkel, miként akartak az országba beszivárogva lyukat ütni az iráni nemzetbiztonságon” – magyarázta a Népszavának Tara Sepehri Far, a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet Iránnal foglalkozó szakértője. Az iszlám köztársaság ellentmondásos politikát folytat, hiszen vállalja a nemzetközi botrányt, ugyanakkor különösen a 2015-ös nukleáris megállapodás, s az országgal szembeni gadasági szankciók feloldása óta, az üzleti kapcsolatok reményében igyekszik több szempontból „nyugatbarátabb” arcát mutatni, hogy elkerülje a múltbéli gazdasági elszigeteltséget. Sepehri Far szerint a külföldi-iráni kettős állampolgárok bebörtönzése is első sorban a hazai állampolgároknak szól, belpolitikai tőkét akarnak belőle kovácsolni. A nemezetközi visszhangot azonban nem tudják elkerülni.
Legutóbb maga António Guterres ENSZ-főtitkár járt közben az iráni elnöknél, Haszan Róháninál, hogy tegyen valamit Baquer Namazi, az UNICEF egyik volt amerikai-iráni állampolgárságú munkatársának szabadulása érdekében, akit kémkedésért ítéltek el a fiával együtt. Namazi 81 éves, 10 éves börtönüntetésre ítélték.