Megszakíthatja a kapcsolatokat a Zsidó Ügynökség (Szochnut) az izraeli kormánnyal – terjedt el nemrégiben a hír. Kiderült: Netanjahu kabinetje vasárnap visszavonult azokból a megállapodásokból, amelyeket a szervezet közvetítésével és részvételével értek el a Siratófal felügyeletének megosztásáról és a zsidó vallásba való betérésekről. A Szochnut vezetői a kormánydöntés miatti felháborodásukban lemondtak egy múlt hétfői közös ebédet, amelyet Benjamin (Bibi) Netanjahu részvételével fogyasztottak volna el a jeruzsálemi parlamenti épületben. Az Egyesült Államokban számos nem-ortodox vallási szervezet és egyéb zsidó közösség jelentette be: átértékelik kapcsolatukat az izraeli politikai vezetéssel. Izrael Állam kikiáltásának pillanatáig a Szochnut volt maga a zsidó államiság a Szentföldön. Ezért is annyira bizarr az egész történet.
2016 januárjában megállapodtak, hogy lesz egy része a Siratófal előtti tágas területnek, ahol férfiak, nők közösen imádkozhatnak, a területet pedig a reform-, a konzervatív- és az ortodox irányzat közös felügyelete alá helyezik. Az izraeli legfelsőbb bíróság tavaly úgy döntött, hogy nem csak az izraeli országos (ortodox) rabbihivatal által jóváhagyott betérések érvényesek. Az izraeli, úgynevezett magán rabbinikus bíróságok, a külföldön megtörtént betérések is jogot adnak az izraeli bevándorlásra. Ezt most egy gyorsan beadandó törvénnyel akarja megtorpedózni a kormány. Ebben betérítési monopóliumot ad az ultraortodoxoknak és visszamenőleg érvénytelenít betéréseket. (A nacionalisták a vendégmunkások állítólagos tömeges betérése miatt támogatták ezt a javaslatot.) A lépés sok százezer olyan bevándorlót érint, aki a volt Szovjetunióból érkezett. Aki nem tudta bizonyítani az anyai ágon zsidó eredetét, betérés nélkül nem lett zsidó nemzetiségű, nem köthetett zsidó házasságot. Érvényes ez olyan bevándorlókra is, akik Magyarországon tértek be.
A vita Izrael demokratikus jellegéről, nyitottságáról, a jogállamról szól. Az ultraortodox koalíciós pártok kényszerítették ki. Netanjahu csak általuk tud hatalmon maradni. A telepítések, a megszállások, az arab közösségek visszaszorítása ügyében a nacionalista telepespárti partnere Naftali Bennett igényeit elégíti ki. Mindez – mondják izraeli barátaim – többnyire nem érdeklik a szekuláris többséget. Igaz, egyre kényelmetlenebben érzik magukat az ultraortodox nyomulás miatt, ami életüket is megnehezíti. A judaizmus liberálisabb ágazatai nem foglalkoztatják őket, sőt sokan elfogadják, hogy a megengedőbb csoportosulások a beolvadáshoz vezetnek. Az sokakat zavar, hogy az ultraortodoxok a rabbik által uralt állammá alakítanák Izraelt, nem pedig a zsidó nép államává. Azt látják, hogy ez a bezárkózó irányzat elidegeníti a diaszpórát is. Mind több amerikai zsidó fiatal ért egyet a megszállás elítélésével, nem tudnak azonosulni a palesztinok hátrányos megkülönböztetésével. Ellenezik a tervezett törvényt is, amely megfosztaná az arab nyelvet, (az állampolgárok húsz százalékának anyanyelve) hivatalos állami nyelv státuszától.
Netanjahu a vallást, sok más politikai kérdéshez hasonlóan, instrumentálisan kezeli. Ha hatalmának fennmaradása az ultraortodox pártoktól függ, akkor nekik tesz engedményeket. Ha az újabb telepépítés a koalíció fennmaradásának a feltétele, akkor ennek a pártnak az igényeit elégíti ki, s így teszi lehetetlenné a megállapodást a békéről. A Siratófal és a betérések körüli vita hullámai elérnek Amerikába. Zavarhatják Donald Trump elnököt is, aki még hajt arra, hogy kikényszerítse a megbékélést a térségben. A történet folytatódik.
