Helmut Kohl néhai német kancellár volt az első nemzetállami politikus, akitől együtt búcsúzott az egész, nemzetek feletti Európa. A gyászszertartást szombaton Strasbourgban, az Európai Parlamentben tartották, a koporsót arany csillagokkal hímzett kék lobogó takarta. Kohl 16 éven át volt Németország kancellárja, a Kereszténydemokrata Uniót (CDU) 25 évig vezette, kancellársága alatt egyesült újra Németország, miután az erős francia és a brit félelmek dacára Mihail Gorbacsov akkori szovjet pártfőtitkár az Európa Ház jövőjében bízva rábólintott.
Volt oka bízni az Európa Házban, amelyért – az uniós integráció előmozdításáért – Kohl igen sokat tett. Szombaton nem is akadt egyetlen nyugati politikus sem, aki ne méltatta volna politikai nagyságát, előrelátását, amellyel az európai újjászületésnek szentelte az életét. Kohl kiállt a falakkal, a vasfüggönnyel, a totalitárius rendszerekkel szemben, európai Németországot akart, nem német Európát. Az Európai Tanácsot vezető Donald Tusk külön kiemelte: a szertartás ideális alkalom, hogy megvizsgáljuk lelkiismeretünket. "Berlinben, Varsóban, Párizsban és Budapesten is igent kell mondani az egységes Európa jövőjére, a szabadságra és az emberi jogokra".
Megszólalt a búcsúztatás után az állami tévében Orbán Viktor is. Mondani sem kell, megint előjött a nemzetállamok Európájának mániájával, s bár most nem emlegette Brüsszelt, szokott Unió-ellenességével. Minderre persze példaként felhozva Kohlt.
Arra a kérdésre, hogy Kohl özvegye szerette volna, hogy a búcsúztatáson ő is mondjon beszédet, Orbán úgy fogalmazott: "ha nagy embert temetünk, és most egy nagy tölgyfa dőlt ki, akkor minden pletyka vagy lökdösődés, ami a temetés és a szertartás körül kialakul, szükségszerűen méltatlan. Ebben nem szabad sosem részt venni".
Orbán mondja, de nem teszi. Véletlenül sem hagyná ki, hogy végvári vitézként szembemenjen Európával. Akár egy gyászszertartás után. Most az ízléstelenségből csinál ízlést. A külföld szemében a magyarok ízléstelen ízlését, hiszen ő képvisel mindannyiunkat.
