Van, akinek az arab országok zászlai jutnak eszébe a piros-fehér-zöld-fekete kombinációról, másnak - mondjuk nekem - az, hogy Magyarország felettébb gyászos hely. Hogy a Borsos Lőrinc művészpáros mire utalt a magyar trikolór variálásával, az érdekes beszélgetés tárgya lehetne: én például iskolásokat is szívesen megkérdeznék a minimalista alkotásról, szerintem lennének sokkal jobb megfejtések is a fentieknél.
Ezzel szemben valószínűleg sosem fogunk arról vitatkozni, mire gondoltak Borsos Lőrincék, pláne arról, hogy jó-e a bécsi Collegium Hungaricumban kiállítani tervezett mű. Molnár Mária művészettörténész, az intézmény vezetője a megnyitó előtt levetette ugyanis a falról a képet, majd az artPortal érdeklődésére zavaros magyarázatba bocsátkozott ennek okáról. Levelében esik szó biztosításról, előzetes kontrollról, végül arról is, hogy "a magyar zászló Magyarország nemzeti jelképe. Nem kifejezetten ízléses a Magyar Kulturális Intézetben politikai célra felhasználni".
A művészeti intézmények azért alkalmaznak kurátorokat, hogy ők döntsék el, milyen műveket válogatnak be a koncepciójuk szerint készülő kiállításra. Molnár Mária egy osztrák és egy magyar kurátor helyett döntött a mű levételéről, s mint a fentiekből kitűnik, nem művészetelméleti, hanem ízlésbeli, még konkrétabban: politikai igazodási okokból. Magyarán, mert félt, hogy neki abból baja lehet, ha fekete sáv keveredik a piros, a fehér és a zöld közé.
Amiből két dolog következik. Egyrészt hogy Borsos Lőrincék talán épp most fogták meg az isten lábát - gondoljanak csak a Kiscelli Múzeumra, amely soha annyi jegyet nem adott el, mint mikor a legelső Fidesz-kormány "keresztény" indíttatású cirkuszt rendezett a Hermann Nitsch-kiállításuk körül. Másrészt, hogy zseniális látnok volt, aki a bécsi tárlatnak azt a címet adta: Real Hungary.