Ahogy lapunk is beszámolt róla, a lúgos orvost védő ügyvéd furcsa levéllel állt elő még június elején. A levélben szereplő állítás, „újabb nyomatékos kételyt kell, hogy ébresszen az első-és másodfokú bíróság ítéleteiben foglalt tényállás megalapozottságát illetően” - fűzte Szekér Gyula a levélhez, amiben az állt, hogy sok hónappal a lúgos támadás előtt valaki a levélírót akarta megbízni azzal, hogy maró anyaggal öntse le Renner Erikát, és ez a valaki az áldozat jelenlegi társa.
Az ügyészség a vőlegény feljelentése nyomán vizsgálódott. Az Indexnek elküldött szerdai közleményükben azt írták: a levél íróját a Fővárosi Főügyészség beazonosította és egyúttal megállapította, hogy a levél "valótlan tartalmú".
A feljelentést egyelőre mégis el kellett utasítaniuk, ugyanis a Btk. szerint amíg tart az alapügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Ez a hatóság most a bíróság lenne. Ezért a Budapesti Nyomozó Ügyészség kénytelen volt elutasítani a vőlegény feljelentését. Ugyanakkor azt ígérik: "e törvényi akadály elhárultával, azaz az alapügy jogerős befejezését követően a feljelentést az ügyészség haladéktalanul elbírálja".
A hamis levélben leírt történet részletesebben a következő: évekkel ezelőtt, mikor még szabadlábon volt, a rabot felhívta valaki privát számon, és személyes találkozót kért, mondván egy munkáról lenne szó. Hogy ez pontosan mikor történt, a rab nem tudja, csak annyit ír, hogy valamikor 2012-ben, és augusztus 2-a előtt, mert ő akkor vonult be a börtönbe.
A találkozón a személy elmondta a megbízásból adódó munkafeladatot, miszerint egy hölgyet kellene „bántani” az általa biztosított maró folyadékkal, méghozzá úgy, hogy arcára kellene azt rájuttatni. A levélíró állítása szerint erre ő tiltakozott, hogy a nőt ez „talán egész életére elcsúfítaná, a plasztikai sebész sem biztos, hogy segíthet rajta”. Erre állítólag a megbízó hirtelen felugrott, idegesen fel-alá járkálni kezdett, és azt mondta: „rendben, akkor ne az arca legyen, hanem a nemi tájéka, a nemi szerve”.
A történet úgy folytatódik, hogy a megbízó meg is magyarázta a tervét: a nő róla most nem vesz tudomást, mert nem sármos és nem tehetős, de egy ilyen támadással két legyet üthetne egy csapásra. „Ez a nő kell neki, ha a nőt baj éri, akkor ő ott lesz mellette mentsvárként, férfiként, akkor nem számít, hogy addig nem jött be a nőnek” - idézi az állítólag elhangzottakat a levél. A másik nyereség pedig az állítólagos magyarázat szerint a pénz lett volna: „az egész cselekmény rá lenne húzva valakire”, és „ez a valaki egy életen át fizetne a nőnek” kártérítést. A levélben előadott történet lényegileg azzal zárul, hogy a rab nem vállalta a munkát, és a megbízót is próbálta lebeszélni a tervéről, majd aztán évek elteltével felfigyelt a médiában a lúgos támadás ügyére.
„Aztán az egyik híradásban fedeztem fel a nőt kísérő személyben azon személyt, aki 2012. évben éppen ilyen jellegű cselekmény tervéről beszélt a sértett nő sérelmére. Ő volt az, határozottan felismertem” - áll a levélben. Konkrétan nem nevezi meg, kire gondol, de ha ő nem is, B. Krisztián ügyvédje leírta a Kúriának küldött beadványban: „a híradásokban feltűnő, Renner Erikát kísérő személy a védelem álláspontja szerint az ügyben tanúként is kihallgatott Balogh Attilával azonosítható”. Balogh Attila Renner Erika vőlegénye.
Csakhogy a találkozó állítólag 2012 augusztusa előtt volt, ő azonban csak 2012 novemberében ismerkedett meg Balogh Attilával. Ráadásul nem is Balogh Attila volt a kezdeményező, ő írt rá a férfira egy társkeresőn - ebből is lehetett már sejteni, hogy a védelem levele nem valódi.
