– Még Magyarországon?
– Kedden két edzésünk volt, a második 18 órakor, majd rövid pihenő után reggel 6-kor repülőre szálltunk. Előtte a Fáy utcai sporttelepnél találkozunk, szóval a tréning után rövid pihenő vár ránk.
– Izgatottan várják az utazást és a nemzetközi szereplést?
– Mentálisan és fizikálisan is készen állunk a selejtezőre, nagyon várjuk már a kezdését. Reméljük, olyan eredményt tudunk elérni idegenben, amellyel reális esélyünk marad a továbbjutásra.
– Habár a riválist sújtó szankció miatt a Vasas szurkolói sem mehetnek be a stadionba, a klub mégis 17 év után szerepelhet újra európai kupában, szurkolói részről felfokozott a várakozás. Érzékelnek ebből valamit?
– Annyira nem, nem is feltétlenül volna jó, ha azzal foglalkoznánk, hogy ki mennyire várja a visszatérést. Tudjuk, hogy sokan elkísértek volna minket, de mi ezzel nem foglalkozunk a meccs előtt. Magyarországon rendezik a visszavágót, reméljük, akkor sokan ki tudnak majd jönni.
– Miként fogadták, amikor megtudták, hogy azzal a Beitar Jeruzsálemmel találkoznak az első selejtezőkörben, amelyet a sorsolást megelőző napon legyőztek felkészülési mérkőzésen?
– A sorsolás előtt egymás között szóba került, hogy jó dolog volna azt a csapatot kapni, amellyel előző nap találkoztunk, ellenük volna kiindulási pontunk, tudnánk, mire számíthatunk tőlük. Milyen kicsi a világ, hogy végül éppen őket kaptuk! Akkor hirtelen nem is arra gondoltam, hogy milyen játékerőt képviselnek, inkább csak nevettünk a társakkal, hogy ez csak velünk történhet meg. Nem foglalkoztunk azzal, hogy a Beitar helyett kivel lett volna előnyösebb összekerülni, inkább abból indultunk ki, hogy egy nemzetközi szinten is jegyzett csapattal szemben csapatként és egyénileg is megtudhatjuk, hogy hol is tartunk jelenleg.
– Az az ominózus, 2-1-re megnyert edzőmeccs jelenthet kiindulási alapot?
– Szerintem nem, de a vezetőedzőnk biztosan látott olyan dolgot, amelyből kiindulhatunk. Noha a friss tapasztalatok miatt valamilyen szinten van rálátásunk a Jeruzsálemre, én személy szerint nem abból indulok ki, hogy egyszer már megvertük őket.
– Előnyt jelenthet a Vasas számára, hogy az izraeli stadionba nem mehetnek be a nézők?
– A meccs után erre könnyebb volna felelni, de előzetesen azt mondom, talán minket segíthet ez, hiszen tudjuk, hogy a Beitar egyébként fanatikus szurkolótábort tudhat maga mögött, akik rendre megtöltik a stadiont. Bízunk benne, hogy a körülmények minket fognak segíteni.
– A párharc második, budapesti mérkőzését megelőzően lehet arról beszélni, hogy milyen eredmény elérése volna ideális a továbblépés szempontjából?
– Nem, hiszen például tavasszal volt olyan kupameccsünk, amikor idegenben győzni tudtunk, aztán a visszavágón kikaptunk, s csak az idegenben lőtt gólunknak köszönhettük a továbbjutást. Olyan eredmény egyébként sincsen, amire biztosan ráfeküdhetnénk. Gólt, gólokat kell szereznünk Izraelben, hogy reális esélyünk legyen a visszavágón, ilyen szempontból majdnem mindegy, hogy döntetlent érünk el vagy győzünk-e. Nyilván jobb lenne nyerni, de akár egy 3-2-es vereséggel is lehet esélyünk a továbbjutásra. Ami biztos: gólt, gólokat kell rúgni.
– Alig egy hónapja játszották a Ferencváros elleni Magyar Kupa-döntőt, amely után szemlátomást ön érzékenyült el a legjobban, könnyek között nyilatkozott. Végleg maguk mögött hagyták az elszalasztott lehetőség okozta keserűséget?
– Nekem aznap volt a születésnapom, így az az este kisebb mélypontként megmaradt bennem, a csapat egészén viszont úgy érzem, már nem bánkódnak a vereség miatt. Ezért is jó, hogy a két szezon között viszonylag rövid idő maradt, hiszen a kupadöntő pozitívumaira is építve máris az új lehetőségekre koncentrálunk. Ha az elveszített lehetőséget már nem kaphatjuk vissza, mégis olyan mérkőzések következnek, amelyekért a teljes előző idényben dolgoztunk.
