A Queen Elizabeth és társa, a Prince of Wales építését tíz éve jelentették be. A munkálatok 2009-ben kezdődtek, és II. Erzsébet királynő három éve, egy palack jófajta Bowmore whiskyt összetörve avatta föl a 3.1 milliárd fontba, azaz mai árfolyamon nagyjából 1085 milliárd forintba kerülő hajót. A hagyományos meghajtású repülőgéphordozón 679 tengerész, plusz a repülőgépek személyzetével és kiszolgálóival, illetve a 250 tengerészgyalogossal együtt további ezer fő teljesít majd szolgálatot. Hatótávolsága mintegy 19 ezer kilométer, legnagyobb sebessége 25 csomó, azaz óránként mintegy 46 kilométer.
A hajó építését óriási viták kísérték, de végül felülkerekedett az a vélemény, hogy Nagy Britanniának a XXI. században is szüksége van a csapásmérési képesség eme jelképére. A projekt ellenzői szerint a modern rakétafegyverek miatt a repülőgéphordozók túlságosan is sebezhetőek, hadászati jelentőségük már messze nem a régi – ellenben borzalmasan drágák. Az építés bonyolultságára jellemző, hogy a hajót Fife-ban csak összeszerelték, egyes részei, így a tat és az orr is másutt készültek, és azokat hosszú tengeri úton, bárkákkal szállították a Rosyth hajógyárba.
A hajó legkorábban 2020-ban lesz bevethető. Fegyverzete vertikálisan le- és felszálló F-35 B „Lightning” vadászbombázókból és Merlin típusú helikopterekből áll majd, 280 méter hosszú és 70 méter széles fedélzetét az amerikai tengerészgyalogság F-35-ösei is használhatják. Első próbaútját, amely várhatóan hétfőn kezdődik, öthetesre tervezik, ennek végén a beállítások tökéletesítésére visszatér a dokkba. A brit haditengerészet arra számít, hogy a Queen Elizabeth-et már első útján figyelni fogja az orosz hírszerzés.