Bonta Miklós fenti című írásában az Európai Bírósághoz intézett két kérdésről ír: a bankok jogosan terhelték-e a hitelfelvevőkre az árfolyam-kockázatot, illetve a deviza alapú hitel kockázatáról kellően tájékoztatták-e őket. Az utóbbi esetében nyilvánvaló, hogy amikor a bankok a minél több hitel kihelyezésének eufóriájában éltek, és ettől függött vezető és beosztott jutalmazása, ezért egymásra licitálva buzdították az ügyfeleket a felvételére, akkor abszurd helyzet lett volna, ha az ügyintéző elkezdi lebeszélni az ügyfelet a valódi veszélyeket ecsetelve. Mint ismeretes, a 2007-ben kezdődő válság oka pontosan ez a felelőtlen ingatlan alapú hiteldömping volt. A hiteligénylőnek előre gyártott szerződésben kellett kérnie, hogy bár forintot kapott, mégis devizában kéri a hitel elszámolását, és vállalja az ezzel kapcsolatos árfolyam-kockázatot.
Jogi és erkölcsi alapelv, hogy felelősséget azért vállalhat valaki, amire ráhatással rendelkezik. Vajon a többnyire közgazdaságilag képzetlen ügyfelek képesek voltak-e átlátni a deviza piacokat mozgató erők mibenlétét? És mit tehettek volna ellenük a vállalt felelősségük tudatában? Nem inkább a pénzügyi szakemberekből álló bankok felelősségét kellene firtatni? A kihelyezett hitel fedezetéül elfogadott ingatlant a pénzintézet saját értékbecslője értékelte fel, ezek után annál többet követelni, mint a teljes ingatlant - erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető. Márpedig az ingatlanon felül még a hitel többszörösét is be kívánják hajtani! Meglátjuk, mit szülnek a hegyek, eddig csak egérre tellett.
