A Budapestnél kisebb területű Spanyolország és Franciaország közé szorult vámmentes törpeállamot a bevásárlóturisták Mekkájának nevezik. De a turista szemmel nézve az olcsó whisky vagy parfüm mellett a csodálatos táj és a helyi emberek legalább akkora vonzerőt jelentenek. Télen és nyáron is. Hetvenezer állampolgárra évi 9 millió turista jut, ami előrevetíti azt is, hogy nem leszünk egyedül, amikor keresztülkanyargunk a Pireneusok szerpentinjein. A hercegség meglehetősen magasan van: legalacsonyabb pontja is 840 méter, legmagasabb csúcsa pedig a 2986 méteres Pic de Coma Pedrosa. A határt átlépve gyorsan meg lehet érkezni Európa legmagasabban fekvő fővárosába, az 1029 méteren lévő Andorra la Vellába. Főleg akkor, ha nincs dugó: az ország tulajdonképpen egy ipszilon alakú völgy, a magas hegyek között alig vannak utak, így az évi tizenhárommillió turistát ideszállító járműnek kevés a hely.
Szállást lehet találni, de kalkuláljuk bele azt is, hogy az autónk drágábban lakik a parkolóban, mint mi a szállodában.
Andorra igazi meseország: a hófödte hegycsúcsok közé szorult völgyekben álomszép házak állnak elszórva. Pedig nem is olyan régen még nagyon szegények voltak az itt élő emberek. Most azonban minőségi anyagokból, értékes kőből és fából épült ízléses házakat, modern épületeket látni mindenfelé, és a járókelők ruházatán, az üzletek kirakatain is mindenütt érződik a jólét. A fővárost egy gyors vizű hegyi folyócska, a Valira szeli ketté. Két partja szépen kiépített sétány, tele napfürdőző semmittevőkkel és kocogókkal. Gyalog is percek alatt bejárható az óváros, a Barri Antic, ahol a parlament és a törvényszék épülete, a Casa de la Vall, a völgyek háza áll, mely a város legrégebbi épülete, erős falait és impozáns saroktornyát a XIV. században húzták fel. Érdemes megnézni még a csodatévő urgeli püspök kápolnáját is a főtéren, a Benllochon pedig ott a szobra is, hiszen a század elején még egy ideig társhercege volt az államocskának. Aki ide látogat, nem teheti meg, hogy ne menjen el gyalogtúrázni. Érdemes a világörökség részévé nyilvánított Madriu-Perafita-Claror völgyet felkeresni (ez a terület egyébként az ország egyötödét teszi ki). A jégkorszakban kialakult, U alakú vájatában gleccserek húzódnak meg, és számos védett állatfaj is megcsodálható.
A város feletti hegyről lélegzetelállító kilátás nyílik az egész völgységre. Román stílusú kápolnák épültek a kanyargó szerpentinek mellé, a hegyről lezúduló patakokon félköríves kőhidak vezetnek át. Találunk egy tengerszemet is a fenyőerdők között.
Ha pedig természet, akkor nem feledkezhetünk meg a nemzeti parkokról. Igen, többről. Andorrának három apró nemzeti parkja van. A Coma Pedrosa Arinsal település fölött található, és az ország legmagasabb csúcsát és az annak környezetében található völgyeket és tengerszemeket foglalja magába. A Sorteny az ország északi szegletében, El Serrat településtől keletre fekvő völgy, elsősorban különlegesen gazdag és változatos flórája és faunája védett. A Madriu-Perafita-Claror völgyekben található park a fővárostól délkeletre fekszik. Ha késő tavasszal jövünk akkor virágpompában úszik a táj.
Andorra kultúrája a katalán kultúra "esszenciája". Bár nem spanyolok, nem franciák, hanem büszke andorraiaknak tartják magukat. A hagyományok ennek megfelelően nagyon erősek. A legkisebb falunak is meg van a saját egyházi ünnepe, mindenütt megülik a legnagyobb andorrai ünnepet, Kisboldogasszony napját (szeptember 8.) ilyenkor egymást érik a búcsúk, vásárok. Az andorrai konyha megegyezik a spanyollal-katalánnal, de több nemzet is rajta hagyta a nyomát. Sok olívaolajat használnak, finoman fűszereznek, sokféle levest esznek.
