A hazai nagynyomású gázvezetékek 98 százalékát üzemeltető, Mol-hátterű FGSZ hamarosan megveheti a fennmaradó 2 százalékot kitevő állami magyar-szlovák gázvezetéket – tudta meg a Népszava több egymástól független forrásból. Jelenleg ennek érdekében zajlik az üzemeltetést végző, a Belügyminisztériumhoz (BM) tartozó Magyar Gáz Tranzit (MGT) Zrt. átvilágítása. Értesülésünk szerint a Mol-cég sokallja az MGT-ért kért közel ötvenmilliárd forintot. Azzal érvelnek, hogy a csövön annak két évvel ezelőtti átadása óta lényegében egy köbcenti gáz se haladt keresztül. A piac tehát nem igényli az útvonalat, így bizonyos szemszögből értéktelen. Bár az alku még zajlik, a Molnak Magyarország ellátásbiztonsága és saját – ezt részben átfedő – érdekei szempontjából hosszú távon nagyon is megérheti a most valóban siralmas helyzetű, 92 kilométeres szakasz bekebelezése.
Az ügy pikantériája, hogy a vezeték megépítésének ötletét 2010 előtt szintén a Mol vetette fel. Alapvetően azért tettek le róla, mert felméréseik nem igazoltak piaci igényeket. A magát a kontinentális gázellátás-tervezésbe friss miniszterelnökként is belevető Orbán Viktor úgy érvelt: a magyar-szlovák összeköttetés a lengyel-horvát észak-déli „folyosó” elengedhetetlen láncszeme, így az a piaci szempontokon felülemelkedve is megvalósítandó. A magasztos eszméken túl ismereteink szerint döntését jóval prózaibb okok is ösztönözték. Az akkor még örök háttérszövetséges Simicska Lajossal ugyanis egy, a Mollal szembeni gázcsoport felépítéséről döntöttek. Így a 2010 után Simicska-hitbizományként kezelt állami MVM Magyar Villamos Művekre bízták a szlovák szakasz megépítését. A Fidesz-kormány finoman trükközött: míg az MVM számára a magyar szakhivatal engedélyezte a vezeték negyvenmilliárdos költségének „beépítését” a központi gáztarifába, addig a Molnak ezt nem sikerült kijárnia. Pedig eme biztos megtérülés tudatában értelemszerűen az FGSZ is tető alá hozta volna a beruházást.
92 kilométer csövön, annak két évvel ezelőtti átadása óta lényegében egy köbcenti gáz se haladt keresztül
Orbán vezetéke azóta is sorozatos botrányok forrása. Miután az építésbe mégis csak be kellett vonni a „fennmaradó” 98 százalékot irányító FGSZ-t, illetve a csöveket gyártó, Mol-közeli OT Industriest, Orbán Viktor a 2014-es választások előtt gyorsan átadta a kivitelezési problémákkal küzdő, félkész létesítményt. Ezután az EU eltiltotta a vezetéktulajdonlástól az MVM-et, mivel az állami energiaholding akkor már gázkereskedelmet is végzett, és e kettős szerep az unió szabályaiba ütközik. Noha az EU már akkor az FGSZ-t javasolta gazdának, az Orbán-kabinet megmakacsolta magát és a gázügyekben kevéssé jártas BM-re bízta a felügyeletet. Sőt: az MGT-t kivonták az egész hazai gázrendszer egyensúlyáért felelős FGSZ műszaki fennhatósága alól is, és felkenték a saját, leágazás nélkül, üresen árválkodó 92 kilométeres szakaszának önálló urává. A tervekhez képest több évet csúszó, az OT Industries-zal máig zajló, milliárdos kártérítési vitákba torkolló átadás óta pedig – a Mol eredeti baljóslataihoz híven – tényleg senki nem rendelt a csövön gázfuvart.
Az első körös indok nyilván a túl magas szállítási tarifa. Amellett, hogy a díjakat a kapott közel tízmilliárdos EU-támogatás és a hitelszerződések miatt nem mozgathatják tetszés szerint, a kudarchoz a hazai gázigények lezuhanása, és állítólag a rendszert felügyelő FGSZ kisebb „trükkjei” is hozzájárulhattak. Igaz, Orbán üresen kongó csövéről azóta a Budapesti Corvinus Egyetemen működő szakértői intézet, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kimutatta: az átadás óta az orosz gázszállítások mögött álló Gazprom a negyvenmilliárd forintos bekerülési értéknél jóval nagyobb mértékben csökkentette a magyar gázárat. A fő orosz állami beszállítót tehát önmagában a cső léte, a más irányú gázszállítások lehetőségének megteremtése árvágásra késztette volna. Mások szerint viszont ez csak elmélet, hisz az orosz gázár titkos, e gondolatfutamot a Gazprom sose igazolta vissza, illetve a nemzetközi tőzsdék ezzel egyidejűleg szintén bezuhantak.
Szaporította a botrányok sorát, hogy noha az Orbán-kormány a gázfogyasztókat kötelezte a vezeték hiteleinek megfizetésére – pontosabban az ipariakat, mert a lakosságot mentesítették a teher megfizetése alól -, ez nem bizonyult elégnek. Így a BM-en keresztül azóta a hazai adófizetők további súlyos milliárdokkal segítették az – akár értéktelennek is tekinthető – szervezet fenntartását. Noha a Mol nyilvánosan kevéssé bírálta a felállást – Fasimon Sándor magyarországi Mol-vezér néhány éve egy konferencián amolyan mellékesen jelezte az MGT-ben látható hatékonysági kihívásokat -, a háttérben nyilván dolgoztak a helyzet megváltoztatásán. Így az MGT gázár-részét ma már az FGSZ utalja. Beszédes ugyanakkor, hogy a minap a közműhatóság határozatban kötelezte az FGSZ-t: tíz éves fejlesztési terveiben vegye figyelembe az MGT javaslatait. Ismereteink szerint az FGSZ feleslegesnek tartja az MGT vezetékötleteit.
Az ügyről lapunknak egy illetékes sem nyilatkozott: a BM az MGT éves jelentését ajánlotta figyelmünkbe, az FGSZ pedig üzleti titokra hivatkozott. Mindemellett nem találkoztunk olyan szakértővel, aki a most tervezett megoldást ne a legészszerűbbnek és a rendszer szempontjából a legolcsóbbnak nevezte volna. (Ez áttételesen kihat a gázárra is, bár Orbán Viktorék azt a költségektől függetlenül állapítják meg.) Úgy tudjuk, a szlovák-magyar cső ez év végére kerülhet FGSZ-tulajdonba, amit az EU is támogat. A Mol-cég állítólag azt ígéri, hogy ekkortól még akár gáz is kerülhet bele. Mint arról korábban beszámoltunk, hosszabb távon, ha a két ország közötti feszültség miatt Oroszország Ukrajna helyett 2019-től valóban északról irányítja ide a gázt, úgy a szlovák vezeték jelentősége akár stratégiai fontosságúvá is nőhet. Más szakértők szerint viszont, ha el is fogadjuk, hogy egy teljesen kihasználatlan állami üzem hosszú távon, elviekben hasznosulhat, Orbán Viktor ingatag oligarchikus háttérmutyijának eme végterméke bizonyíthatóan több milliárd adóforint teljesen felesleges kidobásához vezetett.
